Összeállította:

Réti Katalin szabadkai h. lelkipásztor

Előszó

                 Isten idejéhez, az örrökévalósághoz mérten  100-150 esztendő nem nagy idő, sőt egy szempillantás . Emberileg nézve, viszont sokat jelent. Sok minden , sok csoda történhet 100-150 év alatt.Így volt  ez a Szabadkai Református Keresztyén Egyház életében is. Amikor visszatekintünk és azt látjuk, hogy az 1800 –as végén csupán 8 református lelket tartanak számon a városban , ma pedig már több, mint 700 tagot számlál gyülekezetünk, akkor újból  rájövünk, hogy ,,az Úr csodásan működik, de útja rejtve van…,, Hálásak vagyunk a mi Urunknak a múltért, a jelenért és bizakodunk, hogy a jövendőben  is terve van velünk, hogy megtartja az ő népét.

Szerény dolgozatomban mindenek előtt Szabadka városát mutatom be (Magyar László tanulmánya alapján) , mely földi otthont ad gyülekezetünknek. Míg egykoron ebben a városban csakis katólikus vallású családok telepedhettek le, ma már békésen , az ökmenikus kapcsolatokat példamutatóan ápolva él együtt a 4 történelmi egyház és több neoprotestáns, kisebb felekezet.
Aztán a református egyház megalakulásáról esik szó , korabeli beszámolók alapján. A megalakulás körüli nehézségek, vajúdások,  a maroknyi hívő sereg áldozatkészsége , kitartása, hitükhöz való ragaszkodása a mai gyülekezet számára is tanulságos példa.
Egykori lelkipásztoraink élete, szolgálata  érdekes betekintést nyújt ama lelki , belső ház épülési folyamatába, mely nélkül üres és értelmetlen volna a külső építkezés. Emlékük legyen áldott szíveinkben! Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy olyan  lelkipásztorokat rendelt a gyülekezet élére, akik nem féltek a munkától, és akik hitték azt, hogy munkájuk nem hiábavaló az Úrban. Sokukat a gyülekezet mind a mai napig emleget.
  Az Úr áldjon ,  őrízzen és gyarapítson bennünket még sok időn keresztül!

,,Ezért, szeretett testvéreim , legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgolkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban,,

                                                                                                                     1 Korintus 15: 58

Szabadka, 2000 november 26   

                                                                                                                                                                                            Réti Katalin
h. lelkipásztor

Magyar László

SZABADKA  RÖVID  TÖRTÉNETE  1918-IG

A Vajdaságban több város neve jóval korábban fordul elő írásos emlékekben, de ez korántsem jelenti azt, hogy Szabadka és környéke lakatlan volt. A városról először egy 1391. évből származó oklevél ad hírt, ám a régészeti leletek vidékünk sokrétü életéről tanúskodnak. A legkorábbi leletek a Ludasi-tó környékéről származnak:a jégkorszak utolsó szakaszából (i.e. kb. 16000 évvel ezelőttről) kerültek elő tűzhelyek, tűzszerszámok. A város környékén a későbbi korszakból (preboreális, neolitikus, rézkor, bronzkor ...) is napvilágot láttak értékes leletek. Vannak még emlékeink a szkíta, dák, szarmata, gót, alán, hun, avar stb nápek gazdag kultúrájából.
A magyar törzsek Kárpát-medencébe való letelepedésekor szláv népcsoportokra is lelnek. A letelepedett honfoglalókra hatással voltak az itt élő szlávok fejlettebb társadalmi viszonyai. Később Szabadka és környéke a Bodrog vármegyéhez, a kalocsai püspök-séghez és a bodrogi esperességhez tarozott. Időközben - a XIII. Században - a Kárpáton túlról néhány ezer kun telepedett meg a Duna - Tisza közén. A kun terület déli határa a szabadkai királyi udvari birtok északi részén haladt. Az újabb kutatások eredményeként állítható, hogy a kun nemzettségfők kezén volt Szabadka környéke is. A budai országgyűlés a XIV. Században szabályozza az úriszéki bíráskodást, s ezután mind gyakrabban tartottak egy vagy több megyére kiterjedő nemesi közgyűlést, amelyeken a bűnösök felett ítélkeztek. Szabadka eddig ismert első okleveles említése ilyen ügyhöz kapcsolódik: 1391 május 7.-én Losonczi István, macsói bán Bodrog vármegye főispánja ítélkezik a megye tolvajai, gonosztevői fölött, s a névjegyzékben szerepel egy Zabatkainak (Zabotkainak) mondott Ágoston nevű tolvaj is.
Időközben  történelmi átalakulásnak lehetünk tanúi: a török nyomására elkezdődik a szerb lakosság költözködése a Balkán-félszigetről Magyarország déli részeire. A szerbek vidékünkre való letelepedése több hullámban folytatódik a XV. Századtól.
Szabadkával és környékével írott emlékekben gyakrabban csak a XV. Századtól találkozunk. Egy 1407. Évi oklevél Szabadkát faluként említi, ahol a hetivásárt keddi napon tartották. 1428-ban városunk már mezővárosként fordul elő. Az 1429. évi oklevél tanúsága szerint Szabadka királyi szabad helység. 1439-ben  Albert király Hunyadi Jánosnak zálogba adja Madarast, Towankwth-at (Tavankút) Zabathká-t és Halast, valamint Chewzapa falu felét 2757 arany forintért. 1458-ban Szabadka Hynyadi Mátyás birtokába kerül. Mátyás király 1462-ben anyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozza többek között Györgye (Györgyén), Baymok, Napfen (Nagyfény), Chontafeyer (Csantavér), Paly (Palics) pusztákat. 1464-ben Mátyás király Szabadkát rokonának, dengelegi Pongrác János erdélyi vajdának adományozza, aki 1470-ben felépítette a szabadkai várat. 1481-ben Mátyás király jelentős szabadalmakat biztosít a török területekről áttelepült szláv lakosság számára - 1499 körül a várost II. Ulászló király, 1501-ben Corvin János (Mátyás király fia), az 1500-as évek elejétől enyinghi Török Imre bán veszi birtokába. Utóbbi Szabadka földesuraként és belgrádi várkapitányként 1521-ben hunyt el a törökök elleni belgrádi ütközetben. Fia Török Bálint követi a belgrádi bánságban és Szabadka birtoklásában.
Amikor 1521 augusztusában a török beveszi Belgrádot, megnyílik az út az északi részek meghódítására. 1526. szeptember 29. és október 3. között  II. Szulejmán szultán nagyvezére, Ibrahim csapatai Szeged elpusztítása után Szabadka alá vonultak, de annak erődítményét erőfeszítésük ellenére sem sikerült elfoglalniuk. Ekkortájt tűnik fel Jovan Nenad (Cserni Jovan), aki sok ezres felfegyzerzett alakulatával független "fejedelemség"-et teremtett és székhelyét Szabadkára helyezte, majd cárnak kiáltotta ki magát. Török Bálint földesúr azonban 1527 elején - kihasználva Jovan Nenad távollétét - 300 lovassal sikerrel veszi be a várat, majd Tornyos faluban a felbőszült földesúr lefejezi Jovan Nenadot. Török Bálint 1541-ben  Budánál a török fogságába esik, s Buda elestével kezdetét veszi vidékünk másfél évszázados török megszállása. 1543-ban Szabadkát a török hódoltság megszervezésével a budai beglerbégségbe tartozó szegedi szandzsákba sorolják. Várában állandó katonai egység állomásozott. A sanyargatott és kifosztott lakosság a pusztákra menekült, vagy a Ludasi-tó mocsárvilágában rejtőzött el. Lelki vigasszal később a szegedi ferencesek látták el őket. Az 1578. Évi török defter Szabadka lakosságát név szerint is feltünteti. A várőrség száma 52 fő, a város polgári (szláv) lakosságát 48 háztartás képezte. Az 1580. Évi török adóösszeírás szerint a szabadkai náhikban többek között  Novi Bajmoknak 21, Nagyfénynek 15, Kelebiának 18, Ludasnak 29, Pálegyházának 10, Tavankútnak 16, Szabadkának 49 háa volt. Az 1590/91. évi adóösszeírás Szabakán már 63 házat tüntet fel.  Ez idő tájt a magyar lakosság többsége az ország északi vidékeire menekült, helyébe újabb szláv lakosság települt, s a XVI. Század második felétől már többnyire szláv településként jegyezhető: Bajmok, Györgyén, Ludas, Palics, Tavankt, Szabadka. A XVII. Századtól érezhető már a török birodalom hanyatlása, de még mindig állandó veszélyt  jelentett a falvak népére a török és a magyar várkatonák portyázása, akik sok személyt fogságba ejtettek és nagy számú állatukat elhajtották. 1682 körül a szegedi ferencesek Szabadka és Ludas "dalmata" lakosságát a szegedi kolostorba menekítették. Vidékünk népe is csak akkor kezdett fellélegezni, amikor a törökök 1683-ban Bécs alatt, majd 1686-ban Buda ostrománál súlyos vereséget szenvedtek. Szabadkát 1686-ban szabadították fel a császári seregek, ugyanis Koháry István ezredes magyarokból álló ezredével 1686. Szeptember 19-én bevette Szabadkát. A török veszély továbbra sem szünt meg. A határőrvidéki korszak (1686-1743) elsősorban vidékünknek a török hatalom alól való végleges felszabadulást jelentette. Az ország déli határrészein felállított határőrséget nagy többségben a szláv népelemekből szervezték meg, akiket jelentős kevezményben részesítettek. Az 1697. évi győzelmes  zentai csatát követő 1699. Évi karlócai béke és az 1703-ban végleg megszervezett tiszai határőrvidék Szabadkát még inkább az osztrák császári udvar kötelékéhez fűzte. A Szucsics családbeli kapitányok által lakott szabadkai vár - az összes Tisza menti őrhelyekkel együtt - Nehem szegedi várparancsnoknak volt alárendelve. Időközben Szabadkához csatolnak 12 pusztát (Csantavér, Verusity, Tompa, Ludas, Zobnatica, Nagyfény, Vantelek, Györgyén, Bajmok, Tavankút, Sebesity, és Kelebia). 1702-ben  a város lakosainak száma 2000 lélek volt.
A vármegye  erőfeszítésére lassan bekövetkezik a tiszi határőrvidék polgáriasítása. Szabadka 1743 tavaszától már mint szabadalmazott kamarai mezőváros a vármegye joghatósága alá került. Mária Terézia 1743. Május 7-én Prágában hitelesítette a szabad-ságlevelet, amelynek értelmében városunk nevét Szent Máriára változtetja, hatálytalanítja a katonai kormányt, pallosjogot, vámmentességet, heti- és évi vásártartást, robot alóli felmentést stb. biztosított Szabadkának. Június 28-án Pozsonyban aláírják a magyar kir. Kamarával kötött ún. Örökös szerződést, amely tovább szorgalmazza a polgárosodást (iparosok jövetele, malmok, téglaégetők, csárdák stb építése). 1765-ben Szabadkának 1309 háza volt, összesen 9556 lakossal (legrtöbb a bunyevác, majd a magyar és a szerb adózó család). 1778-ban már  21 471  lélekre emelkedett a lakosság száma.
A társadalmi körülmények változása s a  városi lakosság kitartó követelése is közre-játszott abban, hogy  Mária Terézia királynő 1779. január 22-én végre teljesítette a lakosság óhaját: Szent Máriát (Szabadkát) hivatalosan szabad királyi városi rangra emeli, s Maria Teresiopolisra kerszteli a várost. Innen kezdődött Szabaka gazdasági és kultúrális életének fejlődése,  miután felszabadult a kamarai - mint földesúri - hatóság alól. Szabadka szabad királyi város maga fölött csak a szent koronát és a királyt ismeri el, de a földesúrként szerzett földjeiből kifolyólag el kell ismernie a vármegye hatóságát is. A belső és a külső tanács által önkormányzati joggal bír saját területén. Nagyobb számban csakis a katolikus vallású iparosok telepedhetnek le, a görög, nem egyesült vallású szerbek ezentúl is élvezhették  "nemzeti szabadalmai" -kat, de  "polgárok"  e városban csakis a katolikus vallásúak lehettek. Különben vallási vonatkozású írásos emlékeink már a XV. Századtól ismeretesek, s a vallás maga később is jelentős tényezőként van jelen a többnemzetiségű város életében.
II. József király idején egyre tornyosulnak a gazdasági nehézségek. Sok gonddal jár a katonai előfogatok biztosítása, a katonaság elszálásolása és élelmezése, az utak rendezése stb. A lakosság elégedetlenségét fokozták még a király újításai és a törökök elleni háború okozta rendkívüli teher. Hasonló kilátástalan helyzetbe került Szabadka az 1792-től kezdődő francia háburú idején is. Miután a béke helyreállt, 1820-tól Scultety Ferenc királyi biztos fontos ügyekben intézkedik Szabadkán: építészeti szabályzatot léptet életbe, beszünteti a visszaéléseket, sürgeti a szegényügyi kérdések megoldását, nagyobb gondot fordít a közművelődés terjesztésére. Népiskolák építését rendelik el, hogy később minél többen "sajátítsák el" a polgári gondolkodást az 1747-ben létesített latin iskolában, a későbbi gimnáziumban. 1825-ben megnyílik a rajziskola, s már a városrendezők is nagyobb érdeklődést tanusítanak a város iránt. Lassan a zeneművészet, az egészségügy, az ipar és kereskedelem fejlesztésére is többet áldoz a hatóság. Mint szabad királyi város, fokozza az építkezés ütemét, 1828-ban felépül a város második városházája. 1830-ban Szabadka 32 984 számú lakosságával Pozsony után az 5. Helyet foglalja el az országban. Fokozódnak azonban a társadalmi ellentmondások, s városunkat sem kerüli el az 1848-as forradalom vihara. Éppen e körülményhez fűződik Szabadka első lapjának, a Honunk állapotának a megjelenése, amely az 1844-től Szabadkán működő Bittermann Károly nyomdájában készült. A Szerb Vajdaság, illetve az ún. Bach-korszak  (1850-1860) idején Bácska, és így Szabadka is az országból kiszakadva önálló tartománynak a része volt. Közigazgatásilag Temesvárhoz tartozott. A Bach abszolutizmus szigora éppen az 1848-az forradalomban lezajlott események miatt elrettentő példaként szolgált csaknem valamennyi lakos számára. Volt azonban e korszaknak pozitív vonatkozása is. 1854-ben megnyitja kapuit az újonnan feloépült színház.
  Sabadka gazdasági és művelődési fellendülését igazán csak az 1867 évi kieggyezéssel jegyezhatjük. Lehetetlenség felsorolni valamennyi fontosabb történést (pl. a pártpolitikai munkásmozgalmi eseményeket), ezért csak néhány területetl pásztázunk át, visszatakintve olykor a korábbi évekre is. A kézmű- és gyáripar, valamint a kereskedelem fehlődése szempontjából fontos adatként könyvelhető el az 1720. évi lakosságösszeírás, ahol Szabadka eddig ismert legrégibb kereskedőinek névjegyzékével találkozhatunk. 1763-ban a csizmadiák és szabók céhprivilégiuma készül el. 1869-ben megnyílik errefelé az első vasútvonal, 1885-ben megalakul az ipartestület. A szódagyárat  Gottfried Liebetraut építette 1782-ben a Palicsi-tó  partján. Az első téglagyárat Macskovics Titus 1878-ban létesíti. A múlt század végétől üzemel Hartmann és Conen húskiviteli gyártelepe, amely a Monarchia egyik legjelentősebb exportcégének számított.  A Klotild kénsav- és műtrágyagyárat (most Zorka) 1904-ben létesítették.
  A városfejlesztés és építészet tekintetében Szabadka szép eredményekkel dicsekedhet. Megőrizte század eleji építészeti jellegzetességét, messze földön híres szecessziós stílusú  (Raichl - palota, városháza) és több jelentősebb épületét. 1878-ban tették le a város  utcakövezetének alapkövét, a távíróhivatalt 1862-ben nyitották meg, az első telefonvonalat  1884-ben engedélyezi a városi tanács, a gázvilágítást 1889-ben hagyja jóvá a minisztérium, a villanyvilágítást 1895-ben vezették be.
Az egészségügynek és a jótékonysági egyesületeknek kivételes jelentőséget  tulajdoníthjatunk. 1764-ben a források említést tesznek  Christophorus Hange kirurgusról, 1780-ban  Czorda Ferencről, az első gyógyszerészről, az 1770-ben leégett első kórházról, az 1831. évi legnagyobb kolerajárványról, az 1869-ben létesített mentőszolgálatról, az 1852-ben alakult legrégibb helybeli nőegyletről.
Szbadka művelődési életének több fontos állomását idézhetjük fel. A XVI századból Szabadkai Mihály (Mikhael de Zabatke) lírikusról vannak adataink. Az 1840-ben alakult Nemzeti Nyelven Munkálkodó Társulat után 1878-ban létesült irodalmi kör Szabadkán. A város legnagyobb költőjének Kosztolányi Dezsőt (1885-1936) tisztelhetjük. Kiemelkedő tevékenységet folytat Csáth Géza, Milkó Izidor  vagy Ambrozije Šarcavić is.  Fontos tényként említjük, hogy Emanuilo Janković (1758-1791) irodalmár - akit a szerb nyomdászat úttörőjének tartanak számon, - Szabadkán hunyt el. Említést tettünk már Bittermann Károly  nyomdászról is. Jegyezzük meg Mihó Miklós könyvkötő és kereskedő nevét, aki 1846-tól tevékenykedett a városban. A városi könyvtárat és múzeumot a múlt század végén létesítették, ezeknek a kezdeményezője  Iványi István (1845-1917), a város legismertebb történetírója volt. Vallási társulataink a XVIII. Század elejétől működtek, Már 1840-ben alakultak itt  művelődési egyesületek, illetve Nemzeti Casino, 1871-ben megalakult a Népkör, 1878-ban a Pučka kasina, 1878-ban szerb olvasóegyletet létasítenek.  Nagy hagyományai vannak a színjátszásnak Szabadkán. Eddig ismert legrégibb adatunk erre vonatkozóan 1763-ból származik. Később német, majd magyar vándortársulatokról tudósítanak az írásos emlékek. Scultety János tervezte az 1854-ben megnyílt színházat, amelynek igazgatója Latabár Endre volt. Itt kezdődött  Blaha Lujzának, az ország legismertebb színésznőjének a pályája. Az Újvidéki Szerb Nemzeti Színtársulat az 1860-as évektől többször vendégszerepelt a városban. Említésra méltó a zenei élet  Szabadkán. Kváló zeneszerző volt Arnold György (1871-1848), Jovan Paću (1847-1902), Gaál Fernc (1860-1906). 1866-ban megalakult a városi dalárda,  1868-ban a városi zenede, 1876-ban a szerb dalegylet, 1896-ban a Kolo mladeži bunyavác műkedvelő tamburatársulat. Szabadka első akadémiai festőművésze Axent Marodić (1840-1909). Mesterházy Kálmán (1857-1898) festőművész Palicson rendezi meg az első képzőművészeti kiállítást. Angelo Vianchi 1899-ben filmet vetít Szabadkán, Lifka Sándor pedig 1900-ban megalakítja a Monarchia első mozgófénykép (kinematograf) vállalatát. Piukovics Rezső 1879-ben bemutatja az Edison-féle fonográfot.
Munkásmozgalmi vonatkozású adatokkal kapcsolatban említsük meg, hogy 1871-ben megalakult Szabadkán az iparos- és kereskedősegédek önképző és segélyegylete, az első osztályjellegű munkásszervezet. Az első május 1-ét 15 nyomdászsegéd ünnepelte 1890-ben Palicson.
A város sporttörténetére vonatkozóan gazdag forrás áll rendelkezésre. Szabadkán már a múlt századtól kezdve országos, sőt Európa-hírü versenyzői voltak. Vemes Lajos, Sztantics György, Szárits János, Matkovics Miklós személyében. Ezenkívül ismertté tették a várost a palicsi sportjátékok, az Achilles, a Sport-Egylet, a Bácska stb. sportegyesületek.
Az első nagy világégés előtt Szabadkát már a közép-európai városok közé sorolhattuk.Sőt bizonyos tekintetben már előbb is, hiszen az 1857., 1869.,1880., 1890. És az 1900. évi népszámlálás alkalmával, a lakosok számát tekintve, valahányszor Budapest és Szeged után a harmadik helyet foglalta el.  1900-ban Budapestnek 732 322,  Szegednek 102 991, Szabadkának  82 122,  Debrecennek 75 006, Pozsonynak 65 867 lakosa volt.
1918-ban összeomlik a Monarchia.
Szabadka későbbi történelmét a megalakult Jugoszláviában kísérjetjük tovább.

Szabadka városát tehát  a 13. Század közepén a tatárjárás után alapította IV. Béla magyar király. A régi iratokban Zabotka és Zabatka néven szerepelt. A török uralom majd 150 évig tartott( 1542-1686) . Lakossága ekkor annyira leapadt, hogy egy időben csak 5 adófizető ház volt benne. . 1743-ig a határőrvidék keretében élt , amikor mezővárossá nyilvánították. 1779-ben Mária Terézia szabad királyi várossá tette.
  A városi hatóság a régebbi időben csak római katólikus vallású polgárok letelepedését engedélyezte. Ezért csak az 1800-as évek elején kezdtek itt letelepedni protestáns vallásúak is.  1805 ben 8 református és 5 evangélikus lélek van kimutatva. Később ez a szám állandóan emelkedett: 1880-ban 358 református ( 197 férfi és 161 nő) , 249 evangélikus (89 férfi és 67 nő) és 9 unitárius szerepel a népszámlálási adatokban.
1863 –ban alakult meg először a reformátusok és evangélikusok közös gyülekezete. Erről a jegyzőkönyv a következőket írja:

,,Szabadka sz. k. város protestáns lakosi többször megkisérttük Egyházat alakítani, de fájdalom ki nem viheténk, -mig nem: 1863 június 14-kén Simon József református ifjú végrendeletében a Szabadkán megalakitandó reformáta Egyház javára 40. Azaz Negyven osztrák forintokat hagyományozott.
-Ugyan ezen ifjú meghagyá testvéreinek szóval és írásban , hogy őtet a Kis Kun Halasi református úr jelenlétével temessék el jó testvérei . Kivánságát teljesíték testvérei , s még azon napon meghólt ifjúnak hűlt tetemeit 18-kán K. K. Halasi Lelkész tisztelendő Szilády Áron úr jelenlétében a Bajai Sirkertben örök nyugalomra letettük.
Másnap Sároy Szabó László Úrnak első szülött Leánykáját keresztelé meg a tisztelendő  Lelkész Úr, ki a keresztelésre egybegyült számos közönség előtt fáradozásai jutalmát, az az Huszonkét osztrák forintot adományozott . Ily módon lett 1863 dik Évi Június 18 kán, a Szabadkán álakulandó Reformáta egyház tőke pénze Hetvenkét forint osztrák pénz.
1863 Június 29.kén összejövetelt tartottunk s jelen vóltak Bartek Istvány, Illgen János, Kálmán Károly, Zvarényi Antal, Sároy Szabó László , Hatvani József, Csorba Gábor, Simon János , Seres Gáspár, Csima József, Lakatos ferenc, Bayer György, Szalai Mihály és Mihó Miklos,,

A továbbiakat  néh. Dr. Mérey Andor presbiternek 1950-ben készült és kéziratban meglévő írásából közöljük:
,, Elhatározták azt is , hogy addig is, míg külön lelkészt nem nem tarthatnak Szilády Áron halasi lelkipásztort kérik fel a lelkészi teendők ellátására. Nevezett lelkipásztor a szolgálatot örömmel vállalta.
A szószéket Tóth Lajos által adományozott faanyagból Simon János asztalos mester készítette.
Az első istentiszteletet ugyanazon év augusztus hó. 16-án tartotta Szilády Áron a Pest szálloda nagytermében.  Az istentiszteleten megjelent Herczeg Ferenc ámoravicai lelkész számos vidéki hívővel együtt. De számos római katholikus hallgató is részt vett az istentiszteleten. A jelenlevő protestánsok mimdnyájan éltek az úrvacsorai szent jelekkel. Az azután tartott közgyűlésen a protestáns hívek elnőkül Tóth Lajos államvasuti mérnököt , jegyzőül Mihó Miklóst választották. Egyháztanácsosak lettek református részről: Bartek István, Hatvani József, Kálmán Károly, Simon János, Lakatos Ferenc. Az evangélikusok részéről: Illgenn János, Dobel Károly, Bayer György, Mortenzon Márton és Zvarényi Antal. Ugyanakkor protestáns iskolát is létesítettek, , melynek vezetésére Kálmán János díjtalanul vállalkozott. Tantermül: Simon János fűzfás utcai lakásában ajánlott fel egy szobát .Weber Mihály evangélikus hívő az oktatónak tiszteletdíjul 10 pozsonyi mérő vegyes gabonát és 1 lánc föld haszonélvezetét ajánlotta fel. Ezért őt tiszteletbeli presbiterré választották meg.
Egy ideig zavartalanul folyt a tanítás. Midőn azonban Kálmán János önként, saját elhatározásából római katholikus gyermekeket is felvett az iskolába, nagy visszatetszést okozott a buzgó római katholikus körökben, mire az akkori hatóság az iskolát, mint zug –iskolát bezáratta. , Kálmán Jánost pedig a további tanítástól eltiltotta. Nagy későre Szilády Áron közbenjárására a felsőbb hatóság 1866 évi január hó.8-án kelt rendeletével megengedte az iskola további működését, de csak protestáns gyermekek részére . Sajnos az iskola további sorsáról adatok hiányában semmit sem tudunk.
Ezentúl semmi sem háborgatta az itteni protestánsokat.
Ez a nyugalmi helyzet lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a hívők buzgalma lassan-lassan kialudt. Úgy hogy a rákövetkező 14 év alatt még istentiszteletet sem tartottak , a hitközségi élet teljesen szünetelt.
De az isteni gondviselés ekkor már elhatározta , hogy itt ebben a római katholikus tengerben mustármagul meg kell alakulnia a protestáns egyháznak. Ezért egyrészt a mindennapi élert terén támasztott nehézségeket egy-egy keresztelés, házasságkötés, temetés-sok gondot okozott az itteni protestánsoknak. A római katholikus papok általában vonakodtak ezeket a teendőket, funkciókat elvégezni. Csak kivételesen voltak engedékenyek. . A görög keleti papok készségesebben álltak rendelkezésre. . Kellemetlenségek elkerülése végett legtöbbször kénytelenek voltak híveink Halasról, Szegedről, Pacsérról lelkészt hozatni. Ez azonban súlyos terheket rótt egyesekre. Másrészt az isteni gondviselés az államvasúti üzletvezetőség és törvényszék útján csodálatosan megnövelte a protestáns intelligencia számát. Ezek azelőtt Nagyobb részt nagy gyülekezetek tagjai voltak, öntudatlanul is magukkal hozták szűkebb hazájuk élénk gyülekezeti életének emlékét. Hosszabb kisérletezés és eszmecsere után 1881 évi november honap elsején tartott tartott közgyülésen a hívek ismét kimondták a közös protestáns egyházközség megalakulásának szükségességét. A tényleges megalakulás azonban közbejött akadályok miatt csak 1882 évi november 20-án vált valóra, amikor az egyesség Thomay József szegedi evangélikus lelkész és Kármán Pál torzsai lelkész közreműködésével létrejött.  Az egyház pecsétje: ,, Szabadkai egyesült protestáns egyház,, címét viselte. Az egyesség pontjait alábbiakban röviden ismertetem:
1) A reformátusok a dunamelléki egyházkerületbe, az evangélikusok pedig a bányakerületi evangélikus egyházmegyébe tartóznak
2) Az istentisztelet nyelve magyar , az idősebb német ajkú hívek részére negyedévenként német nyelvű istentisztelet tartandó
3) Az első lelkész –tekintettel a reformátusok számbeli többségére-református legyen, a következő evangélikus és ígytovább mig az egyesülés fennáll
Ha a lelkész református-a felügyelő evangélikus legyen , ugyanez a viszony állott fenn a pénztárnokra és jegyzőre nézve is. Végül 4-4 egyháztanácsost választottak
A megválasztott előljáróság átvette az 1860-as években fennállott egyesült protestáns egyház vagyonát és azt az egyesülés megszüntéig-a rendeltetés fenntartása mellett- a közösség javára kezelte. Ugyanez a rendelkezés lett irányadóvá a jövőbeli adományokra és alapítványokra.
Az egyesült protestáns egyházközség Vörös Pál pacséri református lelkész és Thomay József szegedi evangélikus lelkész közös elnöklete alatt tartott közgyűlésen a jelenvolt hívek felügyelőnek Iványi István főgimnáziumi tanárt, gondnok-.pénztárnokká Sároy Szabó László timárt, jegyzővé Ringhofer Lajos bírósági aljegyzőt választyották . Presbiterek lettek református részről: Papp Zsigmond, Vermes Gábor, Varga Nagy István, Simon János, póttagok : Budai János és Walter Antal, evangélkus részről presbiterek lettek: Skultéti János, Bayer György, Hönsch Dezső, Kraft János, póttagok: Graf Károly és Dobel Károly . Az egyességi okiratot jóváhagyás végett felterjesztették a felsőbb egyházi hatóságokhoz.
A dunamelléki református egyházkerület az 1882 évi november hó 22-én tartott ülésében örömmel adta beleegyezését az egyesülésbe. Ugyanakkor a leendő lelkész fizetésének kiegészítésére 200 forintot szavazott meg. Erre hívták össze a már fent jelzett közgyűlést. A megalakult egyháztanács buzgón hozzálátott teendőinek megvalósításához és hetenként megtárgyalta az egyházközség függő kérdéseit.
Miután az egyházközség leendő lelkésze részére biztosították a 750 forint minimális jövedelmet, amely a hívek által aláírt 400 forintból, az egyházkerület részéről adományozott 200 forintból , a hitoktatásért a város által megszavazott 100 forintból és az állam által a tanítónői képezdében teljesített hitoktatói szolgálatért rendszeresített 50 forintból állott , megkeresték Török Pál dunamelléki feformátus püspököt , hogy küldjön megfelelő lelkészt . A püspök Török Lajos lelkészt bizta meg a szabadkai egyesült protestáns egyház vezetésével . Egyben közölte, hogy a szabadkai reformátusok mint a kiskunhalasi anyaegyház leányegyháza a kecskeméti egyházmegyéhez tartoznak.
Az egyháztanács kérelemmel fordult a városi hatósághoz, hogy az újonnan alakult egyházközséget állandó segélyben részesítse . A kérelem sikerre vezetett, amennyiben a városi közgyűlés 25 hold földet szavazott meg az egyesült protestáns egyházközség javára a radonováci legelőből. Ezt a földet az egyház hivatalosan 1883 évi októbet hó. 9-én vette át és azt bérbeadás útján jövedelmeztette a közös egyház pénztára javára. .Az első bérlő Simon János volt , aki holdanként évi 30 forintot fizetett. Azonkivül egyes hívek is siettek adományokkal azegyházközség segítségére. Így Budai János törvényszéki bíró , presbiter egy magyar Vörös-kereszt sorsjegyet, Simon János presbiter pedig egy méhekkel telt kast ajándékozott az egyháznak, mely később 25 forintért értékessittetett.
Mig református részről semmi akadály nem merült fel, addig az evangélikus felsőbb egyházi hatóság beleegyezése , többszöri sürgetés ellenére is, egyre késett. Ily viszonyok mellett telt el egy év. Ekkor tartotta a 1885 évi október hó.-ban a bányai evangélikus egyhéázkerület közgyülését, mely kimondotta , hogy Szabadkára utazó lelkészt küd a vasút melletti községekben lakó evangélikusok gondozására , addig is mig ez meg nem történik a szabdkai evangélikus hívek a szegedi egyházhoz való viszonyukban meghagyattak.
Ezen határozat után a református hívek az egyezményt felbontottnak jelentették ki. Az eddigi lelkészt a régi fizetés mellett megtartották .És 1885 december hó. 8-án megalapították a szabadkai református hívők önálló hitközségüket. Gondnokká Sároy Szabó Lászlót , egyháztanácsosokká pedig Vermes Gábort, Walter Antalt, Simon Jánost, Budai Jánost, Dr. Kertész Sándort, Schillig Kálmánt, Deák Pétert , Solymosy Lajost, idb. Orsi Vilmost, Dr. Tóth Bélát, Tóth Pált, és Márton Istvánt választották meg.
Az újonnan alakult egyháztanács december hó. 13-án tartott első ülésén pénztárnokká Sároy Szabó László gondnokot, jegyzővé Hodossy Gézát választotta.
A két egyház elszámolása az 1886 évi március hó. 12-én tartott közös értekezleten történt meg, amikor is az egyháztanács az evangélikus rendeltetésű tárgyakat, készpénz és templom alapot átadta Iványi István volt felügyelőnek , mint az evangélikus hívek megbízottjának. . A kifizetett pénzösszeg 441 forint 94 krajcárt tett ki. . az iratokat, jegyzőkönyveket a református hitközség kapta meg azon megállapodással, hogy azokat az evangélikus hivek bármikor megtekinthetik és azokról díjtalanul másolatot vehetnek.
A május hó. 11-ik napján tartott tanácsülésen ismertette Török lajos helyettes lelkész a városi közgyülés 4795-126 számú határozatát, amely szerint a közös egyháznak kiutalt 20 lánc földből 10 láncot visszavett, amelyet a majd megalakulandó evangélikus egyháznak tart fenn. . Tanácsülés elhatározta , hogy a határozatot, mint jogtalant és hatáskör túllépőt , megfellebezi a belügyminiszterhez. A belügyminiszter a fellebbezést elutasította és a határozat jogerőre emelkedett.
Az 1886 évi szeptember hó 16-án tartott tanácsülés megbízta a lelkészt, hogy a szükséges úrvacsorai kelyhet és tányért akár önkéntes adomány útján, akár pedig pénzbeli gyűjtés útján szerezze be , Lelkész az 1887 évi március hó 9-én tartott ülésen jelentette, hogy a kehelyre gyűjtött pénz 58 forint 70 krajcárt tesz ki . az egyháztanács felhatalmazta az önként ajánlkozó Vermes Gábor egyháztanácsost 60 forint erejéig a kehely és a tányér beszerzésére. Hogy ez megtörtént-e és mikor , erre nézve nincsenek adataink, mert 3 évi jegyzőkönyv hiányzik. Az utolsó jegyzőkönyv 1888 évi december hó 29-ik napján kelt. Azóta 1892 évi november 5-ig nincs jegyzőkönyv. Az 1888 évi december 29-én tartott ülésen jelentette a gondnok, hogy dr, Kertész Sándor városi tiszti-főorvos egyháztanácsos 2 magyar Vörös-kereszt sorsjegyet adományozott a templom- alapra .

Érdekes adatokat szolgáltat a kezdeti  nehézségekről és utal az 1888-1892 között történtekre egy 1925-ben megírt magánlevél:

Pécs, 1925.január hó.

Kedves Tiszteletes úr!

Egy régi tervemet akarom megvalósítani jelen soraim megírásával, közölni akarok Önnel és a Szabadkai Egyházzal olyan adatokat az egyházközság megalakításáról , amelyeknek, az önök irattárában , miként arról megboldogult elődje alatt meggyőződtem , nincs nyoma..-Nem akarom halogatni a leírást, mert már 72 éves öreg ember vagyok, akinek hát tartani kell attól, hogy esetleg lekésik a munkáról.-
Én 1874 évi október 6-án kerültem Szabadkára Kiskunhalasról ,szülővárosomból, a szomszédságból.- A törvényszékhez lettem kinevezve joggyakornoknak, ahol egyik nagybátyám Orsay Vilmos törvényszéki bíró, a Jászkunok történetének jeles írója Gyárfás István  a halasi ref. egyház főgondnoka pedig kir. Ügyész volt.- Atyám földbirtokos és a háasi egyház gondnoka és alapítványi pénztárnoka volt .- szülőimnek egyetlen gyermeke voltam, gondos nevelést kaptam, a jogot Budapesten és Bécsben végeztem, ő tőlük buzgó nvallásosságot örököltem.- Éppen e miatt végtelenül bántott, hogy Szabadkán, az ország harmadik nagy városában nem volt református egyház, sőt a protestáns hitről se sokat tudott még az itteni intelligentia sem, mert megtörtént velem, hogy az egyik urhölgy a társaságban azt kérdezte tőlem, hogy keresztyén vagyok-e, ha katholikus nem vagyok. Megmagyaráztam neki, hogy ahoz a magyar keresztény felekezethez tartozom, amelytől Halasról Szilády László( Szilády Áron apja) személyében a hazafias szabadkaiak 1861-ben kölcsön kértek egy papot, aki az öngyilkossá lett nagy hazafi Gróf Teleky László  felett gyász isteni tiszteletet tartott, -az ünnepély a barátok terén folyt le, melyet akkor el is kereszteltek Teleky térnek, de bár az új nevet jelző tábla 50 év után is ott állt a lénárdféle, akkor még földszintes ház falán, a tér neve a régi maradt.-
Mivel a tekintélyes református idősebb urakat hiába kértem, hogy vegyék kezükbe az ügyet, szedjük össze a kálvinistákat, én vettem kezembe a dolgot. –Felkerestem az egyetlen tekintélyes református  iparost Sárói Szabó László timár mestert Rudics utcai házában és őt kértem fel , hogy legyen segítségemre.-Ő se sokat bízott a vállalkozásban, mert mi csak csepp voltunk a katholikus tengerben, de azért rá bírtam, hogy ő nála tartsuk értekezleteinket, oda hívtam össze idő közönként az ügy iránt érdeklődő néhány ismerősömet.-Nagy nehezen sikerült a szegedi szintén kezdő ref. egyház lelkészénél kivinnem, hogy a fő ünnepek második napján átjárt hozzánk isteni tiszteleteket tartani, a melyek a városi polgári leány  iskola egyik termében folytak le.- Szegedre azért fordultunk Halas helyett, mivel akkor még nem épült ki a budapest-zimonyi vasút.- Az egyház község megalakítása tervével azonban nem hagytam fel, sőt bízva halasi össze köttetéseimben, mert Szilády Áron lelkész , egyh. Ker. Tanácsbíró, aki apámmal együtt szolgálta az egyházat, gyermek korom óta ismert , Szász Károly a későbbi püspökhöz pedig rokonsági kötelék is fűzött, minden követ megmozgattam , hogy a leány egyházat megalakítsuk.- Nagyban ösztönzött erre az a körülmény is, hogy amikor 1879-ben , mint már fiatal aljárásbíró Schimmer József  törvényszéki bíró lányát eljegyeztem, a kath. papok mindent elkövettek, hogy ipamék , akik katholikusok voltak , mivel nem voltam hajlandó reversálist adni , házasságomba bele ne egyezzenek, az eskető kath. prépost még a nagy templom sekrestyéjében tartott esküvőnknél is sértegetett, hogy hogyan tudnak ilyen esküvőt úri emberek megnézni. .-Nem törődött vele, hogy ipam halálos ágyától jöttünk az esküvőre, akit pár nap előtt a papok bánása miatti izgalmak miatt agyszélhüdés ért.-A jó lelkű polgármester se akarta a kihirdetés alóli felmentést kiállítani , nem akarta elhinni, hogy a Józsefi pátens szerént ez hozzá tartozik.-Ezeket tapasztalva megfogadtam Isten előtt, hogy nem nyugszom addig, amíg az egytházközséget fedél alá nem hozom , hogy hitsorsaim ne legyenek többé hasonló vexaturáknak kitéve.-De mivel beláttam, hogy magunkban, majd ha a város anyagi segélyét akarjuk kikérni , kevesen vagyunk, szövetkeztünk a lutheránus testvérekkel. .-Úgy egyeztünk meg, hogy a közös egyház első lelkésze református legyen, a következő lutheránus, s így váltakozzanak továbbra is. .-A megalakulás azonban így is nehezen ment, -Emlékezem rá, hogy az első alakuló gyűlésre összesen tizenhárman jöttünk össze , a kishitűek ekkor ekkor felém fordultak, mondván, hogy ugy-e belátom most már , hogy nem tehetünk semmit, kevesen vagyunk .Az Isten sugallta válaszomat, hogy ez jó jel, annyian vagyunk  mint Krisztus urunk volt az apostolokkal , ne csüggedjünk, folytassuk a munkátapostoli buzgósággal, majd megsegít bennünket az Isten.-Úgy is történt.-
A közös protestáns egyház megalakult , melynek 25 hold földet sikerült a fölvilágosult Mukits János jóindulatából kieszközölnöm. .-Hogy engem , aki a bunyeváczok kedvéért a nyelvet is megtanultam mennyire megkedveltek , mutatja az, hogy a város főkapitányává is megválasztottak.
Mivel csak missziói egyház voltunk, nem választhattunk , hanem a Dunamelléki egyházkerület püspöke, Török Pál küldött egy névrokona Török Lajos személyében lelkészt , mivel saját óhajtásunkhoz képest nem a szegedi, hanem a szomszéd kiskunhalasi egyház községhez lettünk csatolva.
Lelkészünk egy jóindulatu, de gyámoltalan ember volt, aki állásának és az egyházközségnek egyáltalán nem tudott tekintélyt szerezni és nem volt képes a híveket sem nagyobb összetartásra és áldozatkészségre serkenteni. .-Az egyházközség első jegyzője a járásbíróságnál is hasonló állásban mellettem működött lutheránus vallású Ringhofer Lajos volt , aki mint a szegedi kir. Tábla tanácsbírója halt meg.-Az általa szerkesztett jegyzőkönyvekből én még láttam tiszteletes úr elődje kezei között , azonban a fenti eseményeket tárgyaló jegyzőkönyvek nagy meglepetésemre teljesen hiányoznak. .-Ennek a magyarázatát abban találom, hogy Der. Hodossy Géza volt a járásbíró , később halasi ügyvéd, földim, , a Hoffmeister Juda szintén halasi ügyvéd által szerkesztett halasi Újságban ( lehet különben, hogy Kiskunhalas volt a lap címe) megírta a szabadkai ref. egyház történetés és ehhez természetes megkapta a presbiteri jegyzőkönyveket, melyek némely része aztán elkallódhatott.
Főleg az indított jelen emlékeztető soraim megírására, hogy az általam annyi fáradsággal össze hozott egyházat figyelmeztessem, hogy az alakulására vonatkozó adatokat a halasi főgimnázium könyvtárában, ahol a Halasi újság minden számát meg szokták őrízni, megtalálhatják. –Ha az ottani főiskolai igazgatót megkérik, az valami szorgalmasabb felső osztályos tanulóval az illető lapszámokat kikerestetheti és valami szerény díjazásért le is írhatja.- Én magam szintén meg fogom kérni a főiskola igazgatóját.
Én 1885 augusztus havában ki lettem nevezve bírónak a nagykikindai törvényszékhez, ahol 10 évig működtem és így csak távolról szemléltem ez után a szabadkai egyház vergődését, tespedését.-Hogy e miatt az első lelkész gyengeségét okolom, annak az a magyarázata, hogy később egyházközségi szervezéseim alakalmával, Nagykikindán  és főleg Pécsett azt tapasztaltam és azt is vallom, hogy az egyházközség sorsa a lelkész kezébe van letéve, az utóbbi helyeken már jó pár év tized óta van ,Szabadkán pedig 5 év után sincs templom, melyet mindég nehezebb lesz felépíteni.-Ezt ne halasztgassák a hívek, hanem Istenben bízva kezdjenek hozzá.-Lelkész úr elmondhatja a híveknek, mert ismeri a pécsi egyház történetét, ahol 20 év után már kicsinynek bizonyult a díszes temlom és építjük mellette az új imaházat amely a belmissziómunkákhoz gyülekezeti teremül is szolgál, ahol már 3 pap, a lelkész neje és több presbyter foglalkozik a hívekkel nap nap után.-
Mivel a Tiszteletes úr is Nyárynak egyik kedvenc tanítványa, meg vagyok róla győződve, hogy vezetése alatt a szabadkai egyház is előre fog haladni .-adja az Egek ura, hogy így legyen.-
Szívélyesen üdvözlöm az egyház vezetőségét.

Pécs, 1926 július 20

                                                                            Igaz tisztelőjük
                                                                                                                     Varga Nagy István
                                                                                       a pécsi kir. ítélőábla ny.                           tanácselnöke,  a pécsi egyh.tb. főgondnoka
egyh.ker. tanácsbíró

Utó irat.-Fel fog tünni mindenkinek, hogy az 1925 január havában megkezdett levelet csak most fejeztem be.-Szolgáljon magyarázatul és mentségemül, hogy családomban a halálesetek, nagy betegségek nálam is egymást érték és ezek testileg, lelkileg annyira megtörtek, hogy az irataim közt eltévedt levél felkereséséhezés befejezéséhez eddig nem volt erőm.-

Az 1892 évi november hó 5-én tartott  egyházközségi tanácsülésen már az új helyettes lelkész Benedek Antal elnökölt -folytatja cikkét Dr. Mérey-Az akkor felvett jegyzőkönyvből értesülünk, hogy Török Lajos eddigi helyettes lelkész Érsekcsanádra költözött, de hogy mikor, az nem állapítható meg. Ezen az ülésen mutatkozott be az új helyettes lelkész .Beszédében többek között felhívta az egyháztanácsnak figyelmét arra a munkára és küzdelemre, mely az egyházra, mint erkölcsi testüléetre és tanácsosokra, mint az egyházi ügyek vezetésére elhívott férfiakra vár. Isten kegyelmét kérte további munkálkodásukra.
Benedek Antal bemutatkozásával egy tevékenyebb és áldásosabb korszak következett egyházunkra. Azzal kezdte munkálkodását, hogy sorra felkereste a híveket , mely alkalommal buzdította az elcsüggedőket, a hátralékosokat pedig figyelmeztette az egyházzal szemben való kötelességükre. Megindult a szegénygondozás, amely célra nemcsak a reformátusok, hanem másfelekezetűek is adományoztak, így Vojnics Lukácsné szül. Szemző Júlia 12 forint 50 krajcárt adományozott. Az istentiszteletet a polgári leányiskola egyik tantermében tartották. Mivel az szűknek bizonyult , a lelkész indítványára elhatározták, hogy jeles ünnepekkor a Pest szálloda dísztermében tartják az istentiszteletet. Megbízták a gondnokot, hogy bizonyos százalék mellett megbízható embert szerződtessen a hátralékos egyházi adó beszedésére.
Az 1893 évi január hó 25-én tartott ülésen a lelkész indítványára egy bizottságot küldtek Vermes Gáborhoz, hogy templom építésre alkalmas telket ajánlon fel. Ugyanakkor elhatározták, hogy kérvényt intéznek a városi hatósághozujabb 10 lánc föld adományozása céljából. Az egyháztanács a kérvény elkészítésével a lelkészt, továbbá Dr. Dembicz Lajos és Deák Péter egyháztanácsosokat bízta meg. Az 1893 évi április hó 12-én tartott ülésen, a lelkész jelentette, hogy József napján 4 egyén közül három 50-50 forintot, egy 20 forintot ajánlott fel a templom alapra. Ezek közül Dr. Janiga János ügyvéd 50 forintot be is fizetett az egyház pénztárába.
Ugyanakkor a lelkész azt is jelentette, hogy Vermes gábor a Fűzfás utca és Raktár utca( később Jókai utca) sarkán fekvő telket a rajta levő épületekkel hajlandó –de csak templomépítés céljára- 22.500 forintért átengedni. Miután a szükséges pénzösszeg nem állott rendelkezésre. Az egyháztanács felkérte a jelenlevő Vermes Gábort, hogy adjon az egyháztanácsnak haladékot 1894 évi április 24-ig, mely előtt 3 hónappal a tanács nyilatkozni fog. . Vermes Gábor kijelentette, hogy a jelzett időig a függőben tartást a maga részéről is kötelezőnek tartja. A lelkész indítványára az egyháztanács 1000 forintot kért az egyházmegyétől templomalapra.
Az 1893 évi szeptember 5-én tartott ülésen jelentette a lelkész, hogy Szász Károly püspök felhívta a figyelmét arra, hogy az egyháztanács az 1893 évi szeptember 20-án tartandó egyházmegyei közgyűlésre nyújtsa be kérvényét tőke-segély iránt, ahonnan a kérvény az egyházkerületi gyüléshez terjesztetik fel, onnan pedig ajánlással , végleges döntés végett, a Konventhez fog kerülni. A kérvény szerkesztésével az egyháztanács a lelkészt , Deák Péter és Dr. Dembicz Lajos Tanácsosokat bízta meg. Ugyanakkor kérvényt nyújtott be az egyháztanács  építési segély iránt a városi hatósághoz.
Benedek Antal lelkész  és az egyháztanács buzgósága és igyekezete felkeltette az egyházkerület figyelmét is. Maga Szász Károly püspök személyesen is megjelent városunkban. Jövetelének célját, valamint eredményét, az 1893 évi szeptember hó 30-án tartott egyháztanácsülésen, melyen az anyaegyház lelkésze szilády Áron is jelen volt, a következőkben foglalta össze: megtekintette a Vermes Gábor féle telket , hogy vajon alkalmas-e templom, illetve imaház céljaira, alkalmas-e lelkészlakás , valamint jövedelmező bérlakások építésére. . Vizsgálatának eredménye:a telket mind a három célra fel lehet használni. Felmerül evvel szemben a kérdés , hogy az egyház rendelkezik-e annyi összeggel, amely elegendő a telek vételre és építkezésekre? Erre vonatkozólag álláspontját a következőképpen fejtette ki : bizonyos csak az egyházalapot képező 8000 forint , az egyházkerület által külön külön kilátásba helyezett 1000 forintra momentán nem lehet számítani , mert 1-2 év is eltelhet, míg valamelyik alap felszabadul , hogy abból az folyosítható legyen , ezen összeget tehát egyenlőre számításon kivül kell hagyni, , különösen akkor, hogyha az egyház a telekvételbe már 1894 évi január havában bele akarna menni. Értesülése szerint városi segély a közeljövőben nem várható. Az egyháztanácsnak ki kell várnia az alkalmas időt, csak akkor nyujtsa be kérvényét városi hatósághoz, ehhez az ő beleegyezése is kikérendő. Tehát 8000 forint az az összeg, amelyre az egyház biztosan számíthat. A többi a jövő titka, amelyről a fátyol 1-2 év leforgása után lehull , akkor az egyház számot vethet helyzetével és biztos alapon indulhat el. .Kérdést intéz a jelenlevő Vermes Gáborhoz, hogyha az egyház a vételár felét tudná csak kifizetni, vajon hajlandó-e a fennmaradó összeg 5%-os kamatával megelégedni addig, amig az egyház a teljes összeget ki nem fizeti. Vagy ha csak 2-3 év múlva veheti birtokába az egyház a kérdéses ingatlant, hajlandó-e az átvételi időt időről-időre meghosszabítani . Vermes Gábor erre kifejezetten kötelezte magát .
Szükségesnek tartottam a kérdéssel egy kissé hosszabban foglalkozni, annak bizonyítéására, hogy egyházunk akkori presbitériuma milyen lelkiismeretesen és körültekintéssel fáradozott az egyház érdekébem, s hogy ebben a felettes egyház készséggel támogatta. 
Lelkész  1893-évi október 21.-én tartott egyháztanácsi ülésen felmutatta egy volt tanítványa Váry Berta által egyházunk részére készített úrasztalra való terítőt. Az egyháztanács adományozónak jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét és erről jegyzőkönyvi kivonattal értesítette őt.
Lelkész az 1894 évi január hó 4-én tartott ülésen jelentette, hogy Szász Károly püspök hozzájárult az egyházi tanácsosok számának 12-ről 16-ra vló felemeléséhez.
Az 1894 június hó 2-án tartott egyház-tanács ülés lelkész indítványára elhatározta, hogy az egyes iskolákban tartandó évzáró vallásvizsgákra saját kebeléből választott kiküldöttekkel képviselteti magát. A főgimnáziumba Mérey Ágost, Schilling Kálmán és Solymossy Lajos, a tanítónői képezdében Oláh Ferenc, Dr Magay Sándor, a fiú és női polgári iskolában, valamint az elemi iskolákba Nánay Mihály és Mészáros Gábor presbiterek küldöttek ki.
Lelkész az 1894 július hó 14-én tartott ülésen jelentette, hogy a templomépítési segély ügyében hosszabb eszmecserét folytatott bajsai Vojnics István főispánnal. Ennek eredményeképen indítványozza, hogy az egyházi tanács vagylagosan terjessze elő kérését nagyobb pénzösszeg, vagy pedig telek adományozása iránt, melyet azután értékesíteni lehetne és annak árát megfelelő telek vételére lehetne fordítani. Az egyháztanmécs megvitatás után lelkész indítványát magáévá tette és a kérvény megszerkesztétére a lelkészt, valamint Oláh Ferenc, Dr Magay Sándor, Baky Gedeon, Deák Péter és Dr Bembicz Lajos egyháztanácsosokat bízta meg. A városi hatósághoz intézendő kérvény elkészítéséről bizottság 1894 évi július 29-én tartott ülésban tett jelentést. Kérvény beadásával  lelkész bizatott meg. A szeptember 15-én tartott ülésen jelentette lelkész, hogy a Vermes Gábortól megvenni széndékolt telek megvételének határideje október hó 1-én lejár. Az egyháztanács megbízta lelkészt, hogy eszközöljön ki Vermes Gábortól a nyilatkozat tételre rövid határidőt. Az október 25-én tartott egyháztanács ülésen lelkész bejelentette, hogy a városi közgyülés az egyház részére 2500 forint építési segélyt szavazott meg.
Az 1895-évi február 3-án tartott ülésen jelentette lelkész, hogy Vermes Gábor csk akkor hajlandó a kérdéses telket eladni az egyháznak, ha 8000 forintot előre lefizet. Addig míg a vételár teljesen ki nem lesz fizetve, csak ideiglenes szerződét hajlandó adni. A szerződés be nem tartása esetén vissza fogja adni a teljes összeget. Miután ezen feltételek lényegesen elütnek az előleges megegyezéstől, javasolja, hogy az egyháztanács Deák Péter, Schilling Kálmán és Oláh Ferenc jogászokból álló bizottságot küldje ki a tárgyalás végett. Egyben indítványozta, hogy a telekvétel ügyében adandó végleges választ függesszék fel a városi közgyűlés szeptember havában tartandó üléséig, amikor is megpróbálja a megszavazott 2500 forint segély összegnek 1000 forinra való felemelését szorgalmazni. Eziránti kérvény beadása azonban a főispán és polgármesterrel történt megbeszélés után novemberre halasztetott. A szeptember 28-i ülésen bejelentette a lelkész, hogy Simon János presbiter az úrasztala felterítéséhez alkalmas dobot készített az egyház számára. Az egyháztanács jegyzőkönyvi köszönetet mondott érte. Ugyanakkor jelentette, hogy Glinszki Matild római katholikus vallású úrhölgy az úrasztalára egy művészi kivitelü terítőt ajándékozott. Ezt a nagylelkü adományt az egyháztanács jegyzőkönyvileg köszönte meg. Ugyanakkor jelentette azt is, hogy az egyházkerületi segéd-pénztár 100 forintot küldött az egyház részére.
Az 1896 június 23-án tartott egyháztanács ülésen lelkész jelentette, hogy a gombai református egyház rendes lelkészévé választotta meg. Elbúcsúzott az egyháztanácstól és lelkes szavakkal buzdította, hogy az egyház ügyeit továbbrta is buzgósággal, kitartással s körültekintéssel vezesse. Az egyháztanács lelkész távozását őszinte sajnálattal vette tudomásul és valóban kiváló buzgósággal teljesített működéséért jegyzőkönyvi elismerését és köszönetét fejezte ki.
Az eltávozott lelkész fő érdeme abban van, hogy a csüggedt lelkeket felébresztette és beléjük csöpögtette a református öntudatot. Működése folytán élénk egyházi élet keletkezett itt. Azonkívül jó modora és társadalmi összeköttetései révén sok római katholikus lelket is megnyert az eddig lekicsinyelt, számba sem vett reformátusságnalk.
Decsy István újonnan kinevezett helyettes lelkész 1896 évi július 16-án mutatkozott be az egyházi tanácsnak. Bemutetkozó beszédében kijelentette, hogy nagy munkakedvvel és reménységgel jött Szabadkára. Igérte, hogy minden képességével arra fog törekedni, hogy a most csecsemő korát élő egyház minél előbb erőteljes önálló egyházzá fejlődjék. Az egyháztanács nevében Nánay Mihály presbiter közvetlen meleg szavakkal üdvözölte lelkészt és Isten áldását kérte munkásságára.
Az 1897 január 12-én tartott egyháztanács ülésen az eltávozott Molnár János polgári iskolai tanár egyháztanácsi jegyző helyett Német Géza bírósági aljegyzőt választotta meg tanácsi jegyzővé. A január 25-én tartott ülésen Oláh Ferenc indítványára elhatározta az egyházi tanács, hogy a városi hatóság által megszavazott 5000 korona segély összeg 1895, 1896 és 1897 évekre eső részletének kifizetését kérelmezi. A február 10-én tartott egyháztanács ülés Mérey Ágost indítványára megbízta lelkészt, hogy az országos gyüjtés megindíta céljából szerkesszen egy megfelelő felhívást és azt rövid idő alatt terjessze be a kerületi püspökhöz leendő bemutatás végett. A február 17-én tartott ülésen lelkész bemutatta az általa szerkesztett felhívást, az egyháztanács azt elfogadta és elrendelte hozzájárulás céljából a kerületi püspökhöz leendő felterjesztését. Gyüjtéssel járó teendők elvégzése céljából egy bizottságot választott, melynek elnöke a lelkész, pénztárnoka Balogh György, tagjai Sepsi Lajos, Mészáros Gábor és Nánay Mihály lettek. Kötelességévé tette a bizottságnak, hogy munkálatainak eredményéről időközönként jelentést tegyen és kikérje a tanács határozatát. Ugyanakkor Nánay Mihály indítványára elhatározta, hogy kérvényt intéz a városi hatósághoz, hogy jelöljön ki a templomépítés céljára megfelelő telket, tekintetel arra, hogy a hívek a városban szerteszét laknak. Lehetőleg a város központjában.

GYŰJTŐ  ÍV
a szabadkai ev. református templom
építési költségeire.

K e g y e s    A d a k o z ó k !

"Kegyelem néktek és békesség az Istentől mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól"

A szabadkai ev. református leány-egyház presbytériuma áthatva azon kötelesség érzettől, melyet reá az egyház áldását szomjuhozó s a nagy város különböző felekezetei között, még mindig nagyon kevés számot tevő ev. református hivek kicsiny serege a 14 évvel ez előtt megalakult egyház felvirágoztatása tekintetéből ruházott: nem akar elmulasztani egy alkalmat sem, hogy az elvetett magból életerős, terebélyes fát neveljen és ennek jótékony lombjai alá befogadhassa mindazokat, kik a vallás malasztjaival élni akarnak s gyermekeiket vallásos - erkölcsi életre s hű hazafiaságra nevelni óhajtják.
Ez ohajtásunk megvalósithatása czéljából bátrak vagyunk hozzátok fordulni Kegyes Jóltevők, segélyért s templom épitési alapunk növelése czéljából kegyadományért könyörögni, mert: "Minden kérő megnyeri azt, a mit kér s a kereső megtalálja a mit keres", "Azonképen ti is, mivel hogy a lelki ajándékokat kivánjátok az anya szent egyháznak épületére igyekezzetek, hogy azokban nevekedjetek." "Az Isten pedig megcselekedheti, hogy a ti jó kedvetekből való adakozástoknak haszna ti reátok térjen és nevelje meg a ti jótéteményeiteknek gyümölcseit."
A szabadkai ev. református egyház 14 év ota küzd a legnagyobb kitartással és áldozatkészséggel, hogy legalább egy lelkészt tarthasson magának 600 frt évi fizetéssel. Küzd és áldoz az egyházközség minden egyes tagja az egyház alapjainak megvetésen. Hogy az egyes hiveknek mily megeröltetésükbe került különösen a megelöző években az egyház alakitás és fenntartás örömmel teljesitett munkája : arra nézve nem kell többet emlitenünk, mint azt, hogy az egyház évenkénti költségvetésében előirányzott 7 - 800 frtnyi összeg az eddig összeirott mintegy 120 adófizető egyháztag által fizetett egyházi adóból került ki.
Ezen bajokon akartunk mi segiteni, mikor több lelkesedéssel mint erővel megalakitottuk a szabadkai ev. református egyházat, a melynek a fenntartásában ki nem fáradva sőt el nem csüggedve haladunk tovább a megkezdett ösvényen.
Templomot akarunk épiteni, hogy Szabadkán a 75000 lakosu városban a  6 (hat) templom mellett ne hiányozzék a mi templomunk sem, hogy legyen a város 18  mérföldnyi határában szerte lakó hiveink előtt egy világitó torony, a mely nekik a hit világával megmutathassa az irányt, mely után haladva eljuthatnak a vallásos buzgóság kikötőjébe, hol az élet tengerén hánykódott lelkük a hit vigasztaló igéiben megnyugvást találhat.
Nagy feladat nekünk erre gondolni, de nem csüggedünk el. A "volenti nihil difficile est" elve biztatta az egyháztanácsot, hogy a hivek megadóztatásából s egyesek, valamint a főtiszteletü dunamelléki egyházkerület adományából mint egy 10.000 (tiz ezer) frtra szaporodott templom épitési alapunk növelése czéljából az egyházak, a községek  t. Elöljáróihoz és egyes Jóltevők kegyes pártfogásához folyamodjunk, hogy ha többel nem is, legalább egy-egy téglával járuljanak hozzá a magunk erejéből föl nem épithető templomunk felépitéséhez.
Mindezen akadályok nem riasztenek vissza bennünket feltett szándékunktól s meg vagyunk győződve arról, hogy kitartó munkánkat Isten áldása és siker fogja koronázni. Bátorságot önt belénk az is, hogy itt - népességre nézve az ország harmadik városában, - ev. református egyházunkra szép jövő vár s reá szép missió teljesitése várakozik. Elég ha csak a magyar nemzeti szempontra hivatkozunk, beláthatja minden, hogy Szabadkán szükség van egy erős magyar református egyházra, mert a magyar anyanyelvüek számát a statisztika sem képes a lakosság felére tenni, - a valóság pedig, melyet fájdalom mi jobban ismerünk, - az, hogy ha a született magyarság lenne az irányadó a népszámlálási adatokban kitüntetett összeg harmadrésznyire olvadna le.
Végre mi egy szempontot vagyunk bátrak felemliteni s ez a vallás-erkölcsi nevelés ügye. Hogy e tekineteben is mily szükség van itt egy erős református egyházra a népiskolai statisztikai táblázatból kézzel fogható. E szerint a Szabadka város területén levő elemi - polgári és közép iskolákba 70 - nél több református vallásu gyermek jár, mely számban az ovodaköteles, ismétlő és iparos - tanoncz iskolákba járó református vallású gyermekek felvéve nincsenek.
Ez előadott körülmények eléggé igazolják azt, hogy a szabadkai ev. református egyház az egyesek s hatóságok támogatását s pártfogását megérdemli, s hogy kénytelenek vagyunk a Kegyes Adakozók jószivüségéhez folyamodni, kérve, hogy kisded egyházunkat pártolni s anyagi segélyben is részeltetni méltóztassanak, megemlékezve az irás ama szavairól : "Kölcsön ad az Urnak, ki kegyelmesen ad a szegénynek és az ő jótéteményét megfizeti neki" - mert "a jókedvü adakozót szereti az Isten" .
A kegyes adakozókat felkérjük, hogy kegyadományaikat Balogh György gondnok urhoz (I kör. Vesselényi utcza 35 sz.) Szabadkára küldeni sziveskedjenek.
Az Ur Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szerelme és a Szt. Léleknek közössége legyen mindnyájunkkal. Amen

Szabadkán, 1897. évi február hóban.

Decsy István s.k. ref. lelkész   Sepsi Lajos s.k. presbiter
S. Szabó László s.k. ref  .             Balogh György s.k.
       egyházgondnok.     épittető gondnok és pénztárnok.
Németh Géza s.k.               Mészáros Gábor s.k. presbiter
egyház tanács jegyzője.              Deák Péter s.k. presbiter.
Nánay  Mihály s.k. presbiter   Oláh  Ferencz  s.k. presbiter.
  Mérey  Ágost  s.k. presbiter   Dr. Dembitcz Lajos s.k. presbiter

  A június 8-án Ádám Kálmán esperes elnöklete alatt tartott egyháztanács ülésen megtárgyalták az egyház sérelmeit és hátramaradásának okait. Megállapítást nyert, hogy az egyház anyagi hátramaradottságának egyaránt oka az egyházkerület, amely még most sem döntött a kilátásba helyezett tőke-segély ügyben, a városi tanács pedig az 1895 évben megszavazott 5000 korona segély-összegből még semmit sem utalványozott. Elhatározták, hogy újanon kérvénnyel fordulnak az egyházkerülethez. Az esperes megigérte, hogy figyelemmel fogja kísérni és sürgetni fogja, hogy a kérvény minél előbb kedvező elintézésben részesüljön. Azonkívül elhatározták, hogy a felsőbb hatóságokhoz fognak folyamodni, hogy jobb belátásra utasítsa a városi tanácsot.
Az október 9-én tartott ülésén lelkész bejelentette, hogy a városi hatóság a földmíves iskola céljára visszavett egyházföld helyett más földet jelöl ki a két protestáns egyház részére. A most kiutalt föld jobb minőségü az előzőnél. A kijelölt 20 lánc földön 10-10 láncban megosztozak a jelenlevő evangélikus lelkésszel. A november 20-án tartott ülésen jelentette lelkész, hogy a segély iránti kérvényt a kerületi püspök kiegészítés végett visszaküldte ugyanis csatolandó a templom tervrajza kimutatandó, hogy mennyi összeg áll rendelkezésre, csatolandó az egyháztanács segély iránti határozata és az azt elfogadó egyházközgyülési határozat. Kölcsön után 1 1/2 % kamat fizetendő és azt be kell állítatni az évi költségvetésbe. A közgyülési jegyzőkönyvben felsorolandó az összes jelenvoltak és legalább 10-12 tekintélyesebb egyháztagnak is alá kell írni kötelezettség vállalás céljából. Magay Sándor a maga és az egyháztanács nevében kifejezte afölött való örömét, hogy már lehet templomépítésről komolyan tárgyalni. Indítványára az egyháztanács megbízta Sároy Szabó László gondnokot hogy 250-300 lélekre megfelelő szélessággel, hosszúsággal és magassággal rendelkező templom tervrajzot készítessen, az építés költsége azonban 18000 forintnál nem lehet nagyobb. Gondnok előterjesztette, hogy a templomépítési alap 1899 évi január 1-én kamatos kamattal 1000 forintra fog emelkedni, ehez hozzászámítandó a várostól kapott 2500 forint, tehát az építésre összesen 12500 forint áll rendelkezésre.
Az 1898 évi február 8-án tartott ülésen jelentetett, hogy a belügyminiszter az országos gyüjtést engedélyezte. Az egyházi tanács legjutányosabb ajánlattavőt, Szabados Sándor nyomdászt bízta meg 1000 gyüjtőív ésa hozzávaló boriték elkészítésével. A március 3-án tartott ülésen lelkész bemutatta Dr Pasztely Jenő budapesti ügyvéd által az egyháztanácshoz intézett levelet, amelyben fölajánlja a Széchenyi tér 24 szám alatt fekvő 1113 négyszögöl telket templomépítés céljára. Az egyháztanács megbízta gondnokot, hogy ezt a telket 12500 esetleg 13000 forintért vegye meg az egyháznak. A május 8-án tartott közgyülés presbiterekké választotta Szobonya Bertalant, Brauchler Jánost és Somogyi Gyulát. A május 12-én tartott egyhátanács ülésén Ádám Kálmán  esperes jelentette, hogy a felajánlott telek mindenképpen alkalmas az egyház céljaira. Ajánlotta, hogy az egyház a telket minél előbb vegye meg. Ugyanakkor jelentette, hogy a Konvent által tőke-kamat-segély címán megszavazott 7000 forint rövid időn belül felvehető lesz. Az esperes távozása után megtartott folytatólagos ülésen az egyháztanács szavazattőbbséggel elhatározta a telek megvételét. Igennel szavaztak Dr Kertész Sándor, Somogyi Gyula, Simon János és Szobonya Bertalan. Nemmel szavazott Balogh György. Az egyháztanács felhatalmazta gondnokot, hogy lépjen érintkezésbe eladóval és a telket legfeljebb 13500 forintért vegye meg. Az egyháztanács megbízta Oláh Ferenc és Magay Séndor törvényszéki bíró presbitereket a szerződés megkötésénél legyenek segítségére a gondnoknak. A június 8-án tartott ülésen gondnok jelentette, hogy a telek vételára utolsó részletnek lefizetésére még 3160 forintra volna szükség, mivel a templom-alap kimerült. Itt volna az ideje az építkezés megkezdésének és a szükséges átalakításnak. A vételár utolsó részlete törlesztésére és az átalakítás megkezdésére még 1500 forinra volna szükség. Az egyháztanács elhatározta, hogy július 24-re összehívja a közgyülést, hogy a telekvétel és az építkezés kérdésében határozzon. Az ülésen Sároy Szabó László gondnok bejelentette, hogy eddig fillérekből összegyűjtött összegből 13200 forintért templomépítkezés céljára megvette az egyháztanács megbizásából a Széchenyi tér 24 szám alatt fekvő telket.Előnyös a vétel, mert az egyház céljainak minden féle képen megfelel. Igaz ugyan, hogy a jelenlegi viszonyok között templomot építeni nem lehet, mert erre nem áll pénzösszeg rendelkezésre. A vételárba ugyanis be kellett feketni az összegyűjtött 10230 forintot amely azonban nem volt elegendő. Az egyháztanács tehát akként intézkedett, hogy a közgyülés utólagos jóváhagyásának reményében 4000 forintot vett fel egy helybeli pénzintézettől az ő valamint Mészáros Gábor és Simon János egyháztanácsosok kezességvállalása mellett. A vételáron felül megmaradt összeget az egyháztanács az épületek átalakítására kívánja felhasználni. Kéri a közgyülést, hogy az egyháztanácsnak eziránt tett intézkedéseit hagyja jóvá. Az egyházi tanács a idő rövidsége miatt nem tud határozott tervet bemutatni, kéri a közgyülést, miszerint hatalmazza fel az egyházi tanácsot, hogy a legjobb belátása szerint járjon el. A közgyülés a jelentést, valamint az egyháztanács eddigi tevékenységét jóváhagyólag tudomásul vette és felhatalmazta, hogy az építkezés körül a legjobb belátása szerint járjon el és az esetleg még szükséges pénz beszerzéséről a saját hatáskörében intézkedjék. Oláh Ferenc jelentette, hogy az egyháztanács véleménye szerint nagyobb jövedelem úgy lesz elérhető, hogy a mostani főépülethez még egy szoba, konyha és kamra építessék. Ezáltal elől két lakás lenne. A hátsó telken is két lakás létesítendő. Imaházunk pedig az első udaban lévő most lakásul használt, régebbi magtár lenne átalakítandó. Kasza Mihály  felhívta a közgyülés figyelmét, hogy vannak az egyháztagok között plyan iparosok, akik munkálatukkal segítségére lehetnek az egyháznak. Az augusztus 3-án tartott ülésen gondnok ismertette az átalakítási tervezetet és a költségvetést. Az egyháztanács a gondnok által előterjesztett  tervezetet elfogadta és elhatározta, hogy egyelőre az épületet bérlakásokká alakítja át. Felhatalmazta a gondnokot, hogy az építkezést 3000 forint erejéig eszközölje. Az esetleg hiányzó összeg felvételére kiküldötte Simon János és Mészáros Gábor presbitereket. Ugyanazon az ülésen lelkész kérte, hogy az egyháztanács engedje át neki a 3 szobából és mellékhelységekből álló épületet évi 100 forint haszonbérért. A november 8-án tartott ülésen egyháztanács megbízta lelkészt, hogy a szükséges kellékekkel kiegészített kérvényt ismét terjessze fel a kerületi püspökhöz. November 13-án tartott ülés alkalmával gondnok bemutatta jelenlevő egyháztanácsosoknak az átalakított épületeket. Az egyházi tanács a szemle után megelégedésének adott kifejezést és a gondnoknak jegyzőkönyvi köszönetet szvazott. Gondnok jelentette, hogy az átírási illetékre, valamint a még szükséges átalakítási költségekre még 1300 forintra volna szükség. Jelenti továbbá, hogy a Simon János és Mészáros Gábor által aláírt váltóra eddig 5700 forintot vett fel. Az egyháztanács felhatalmazta gondnokot, hogy a még szükséges 1300 forintot valamilyen pénzintézetnél vegye fel, egyben felkérte a jelenlevő Balogh György és Dr Kertész Sándor presbitereket a váltó aláírására. Jelentette gondnok, hogy a kertet évi 30 forint bérért kiadta a lelkésznek. Az egyháztanács megbízta Oláh Ferenc presbitert, hogy nagyobb segély kieszközlése végett lépjen érintkezésbe a városi hatósággal. Egyben Balogh György indítványára elhatározta, hogy megkeresi a helybeli sziniigazgatót, hogy a templom építése javára tartson szini előadást. 
Az 1899 április 13-án tartott egyháztanács ülés elhatározta, hogy az eddigi váltóadósságait konvertálni fogja. Megbízta gondnokot, hogy ez ügyben léápjen érintkezésbe hazai pénzintézetekkel. Egyszersmind kiküldte a lelkészt és gondnokot, hogy a megszavazott tőke-kamat-segély kiutalása iránt lépjenek érintkezésbe a felettes egyházi hatósággal. Ugyanakkor gondnok bejelentette, hogy gondnoki állásról lemond és kéri ennek tudomásul vételét. A lemondést az egyházi tanács kérelmére visszavonta. - A június 25-én tartott tanácsülésen lelkész bejelentette, hogy megbízatásukhoz képest eljártak a kerületi püspöknél. A püspök a tanácskozásba bevonta a kerületi pénztárnokot is. Egyöntetűen kijelentették, hogy a megszavazott 7000 forint tőke-kamat-segélyösszeg nem áll rendelkezésre. Tanácsolták, hogy az egyháztanács vegye fel ezt az összeget kölcsönképen valamelyik pénzintézetnél. Evvel kapcsolatban gondnok bejelentette, hogy a kölcsön ügyban lelkésszel együttesen eljártak. Több budapesti pénzintézetet és a nagyszebeni hiotelintézetet is felhívták ajánattételre, de eddig kedvező válasz sehonnan sem  érkezett. Az egyháztanács megbízta lelkészt és gondnokot, hogy tovább kisérletezzenek és  7000 forint jelzálogkölcsönt kedvező ajánlat esetén vegyék fel. A szeptember 17-én tartott ülésen gondnok bejelentette, hogy a nagyszebeni földhitelintézet hajlandó kedvező feltételek mellett a jelzálogkölcsön megadására. További lépések megtételével egyháztanács  gondnokot megbízta. - Az Október 29-én tartott ülésen gondnok jelentette, hogy a nagyszebeni földhitelintézet a jelzálogkölcsönt folyósította és ezáltal az egyházközség adóssága amortizálódott. Csak csekély összegű adósság maradt egy helybeli pénzintézetnél. Gondnok javaslatára az egyháztanács a lelkésznél maradt gyűjtőívek átvizsgálására kiküldta  Oláh Ferenc, Bíró Bige György és Somogyi Gyula egyháztanácsosokat. Közben lelkész rendes lelkésszé választatott meg s hirtelen eltávozott. Az eltávozott lelkész igyekvő és jóakaratú ember volt - de nagy családja lévén - sokszor nehéz anyagi gondjai akadályozták meg abban, hogy teljes emberként szolgálja az egyház ügyét. De az isteni gondviselés mégis őt szemelte ki arra, hogy az ő pásztorkodása alatt váljék valóra a nagy lelkesedéssel megindult mozgalom sikere, a telek megszerzése.

Utódában, Barsy Lászlóban megvolt minden adottság, mely képessé tette őt arra, hogy valóra váltsa minden szabadkai református régi vágyát, hogy ne kegyelemből átengedett helyen, hanem a saját házában imádhassa az Istent. Kiváló szónoki tehetség, határozott akaater, kitűnő szervezőképesség tette alkalmassá őt arra, hogy végre az egyháznak saját imaháza lett. De hát ne vágjunk elébe az eseményeknek, hanem folytassuk krónikánkat az idők sorrendjébe.
Az új lelkész 1899 november 12-én tartoott tanácsülésen mutatkozott be. Beköszöntő beszédében munkásságához az egyháztanács támogatását és buzgalmát kérte. A maga részéről legbuzgóbb, leghívebb és legodaadóbb munkásságot igért. Jelentette, hogy a lelkésznek kiadott lakás a kert kiadásával van összekötve. A kertet ő nem használhatja, kéri az egyháztanácsot, hogy azt külön adja ki. Azegyháztanács megbízta gondnokot, hogy a külön kiadásra tegye meg as lépéseket. Jelentette továbá a lelkész, hogy a lelkészi hivatalt leltár mellett átvette, hivatalba lépéséről a felsőbb hatóságokat értesítette. A jegyzőkönyvek megőrzése céljából indítványozza, hogy azok ne ív-papíron, hanem e célra szolgáló külön könyvben vezettessenek. Az egyháztanács megbízta lelkészt, hogy az eddigi jegyzőkönyveket vizsgélja felül és a további teendőkre nézve tegyen jelentést. Simon János egyháztanácsos indítványozza, hogy ezentúl az egyházi tanács üléseit a lelkészi lakban tartsa, az istentiszteleteket pedig ne a központi elemi iskolában, hanem az egyház saját házában átalakított épületben tartsa. Az egyháztanács az indítványt elfogadta és megbízta indítványozót, hogy az átalakítási költségekről tegyen jelentést. Lelklsz a jegyzőkönyvek állapotéról a november 26-án tartott ülésen tett részletes jelentést. A jelentést az egyháztanács tudomásul vette és az írásbeli jelentést a jegyzőkönyvhöz csatolni rendelte. Jelentette továbbá, hogy a kiküldött bizottság Decsy István volt lelkésztől nem vehette át a gyűjtési iratokat, mert hirtelen el kellett távoznia és így azokat az idő rövidsége miatt át nem adhatta. Az egyháztanács megbízte bizottságot, hogy Balogy György megbízott pénztárnok segítségével vizsgálja át a gyűjtési itűratokat és  arról tegyen jelentést. Simon János egyháztanácsos bemutatta az egyházközség tulajdonát képező épület egyik részének imaházzá való átalakításának a tervezetét. Az egyháztanács elhatározta, hogy az imaház létesítésére a városban gyűjtést indít, összehívja az egyházközségi közgyűlést, azon adakozásra szólítja fel a híveket, az átalakítás mikénti keresztülvitelére nézve gyűjtés megejtése után fog határozni. A december 22-én tartott ülésen Sároy Szabó László gondnok bejelenti lemondását, a számadások átvizsgálása valamint a gondnoki hivatal átvételére kéri egy bizottság kiküldését. Az egyháztanács lelkész elnöklete alatt Mérey Ágost Szobonya Bertalan és Bíró Bige György presbitereket küldi ki. Egyszersmind megbízza, hogy a gondnokot lemondásának visszavonására kérjék. Ugyanakkor Mészáros Gábor presbiter indítványára az egyháztanács Balogh Györgyöt választotta meg helyettes gondnokká.
  Az 1900-évi január elsején tartott egyházközségi közgyűlés elhatározta az imaház felépítését, meghatározta az építás helyét. Simon János által készített tervet fogadja és a költségek előteremtésére gyűjtást indít. A január 26-án tartott egyházi tanácsülésen a kiküldött bizottság beterjesztette az 1899 évről szóló zárszámadást és a gondnoki jelentést. Az egyháztanács  úgy a számadást mint a gondnoki jelentést elfogadta és a gondnoknak a számadási felmentvényt a szokásos óvás fenntartása mellett megadta. Simon János presbiter önként vállalkozott arra, hogy a hátralékosokat személyes befolyásával rábírja kötelezettségük teljesítésére. Mészáros Gábor presbiter bejelenti, hogy az egyház által nála vásárolt vasáruk után befplyt összegből felszámított 10 forint 30 krajcár kamatot imaház építési költségeire felajánlja. Az egyháztanács az adományt örömmel fogadta és az adományozónak jegyzőkönyvi köszönetet szavazott.
A februát 14-én tartott tanácsülésen lelkész jelentete, hogy a kiküldött bizottság a lemondás visszavonása tekintetében gondnoktól nem kapott határozott választ. Lelkész jelenti, hogy a templom alap javára rendezett gyűjtés ívei szétküldettek. Indítványozza, hogy az egyháztanács bizottságot küldjön ki oly céllal, hogy az eddigi gyűjtés eredményét július hó végéig vizsgálja felül és az így nyert tapasztalat alapján kész javaslatot tegyen. Az egyháztanács az indítványt elfogadta és a vizsgálat megejtésére lelkész elnöklete alatt Sepsi Lajos, Szobonya Bertalan és Somogyi Gyula presbitereket küldte ki. elkész jelenti, hogy az imaház létesítésére rendezett gyűjtés eredményeként az előirányozott 600 korona már befolyt, sőt még be nem érkezett ívek összegével felül is múlta azt. Az egyháztanács a jelentést tudomásul vette és megbízta lelkészt, hogy az építési engedély megadása iránt adjon be kérvényt a városi tanácshoz.
A március 7-én tartott ülésen lelkész bejelentette, hogy az építési engedély megérkezett. Az egyháztanács gondnok-választás idejéül húsvét másnapját tűzte ki. Balogh György helyettes gondnok jelentette, hogy a folyó kiadásokra nincsen fedezete. Az egyháztanács felhatalmazta helyettes gondnokot, hogy míg az egyház rendes jövedelmei befolynak, a szükséges pénzösszeget vegye igénybe a templomalapra befolyt összegből  5%-os kamat mellett. A március 22-én tartott ülésen lelkész jelentette, hogy a kiküldött építési bizottság március 19.-én ülésében az iparosok által benyújtott építési ajánlatokat felülvizsgálta, azokat a túl magas árak miatt elfogadhatatlannak találta. Egyedül Simon János adott be megfelelő ajánlatot. Bizottság ajánlatának elfogadását ajánlja. Az egyháztanács a javaslatot elfogadta és Simin János helyett Nánay Mihály presbitert küldte ki az építési bizottságba. Az 1900-évi áprilios hó 16-án megtartott egyházközségi közgyűlés gondnoknak egyhangúlag Nánay Mihály presbitert választotta meg. A Nánay Mihály megválasztása folytán megüresedett, valamint a régebben eltávozott  Magay Dándor által megüresedett presbiteri tisztségekre ifj. Brauchler Jánost és Horváth Sándort választotta meg.
Nánay Mihály megválasztott gondnok lendületes szavakkal köszönte meg a belé helyezett bizalmat. Maga részéről odaadó munkásságot és buzgalmat igért. Kérte az egyháztagok támogatását, hogy így közös erővel munkálkodhassanak a kicsi, de fejlődésre képes szabadka református egyház felvirágoztatására. A július 6-án tartott ülésen lelkész kérte az egyháztanácsot, hogy év végi vallásvizsgálatokra küldjön ki bizottságot. Az egyháztanács a tanítónői képezdében Mérey Ágostot, az elemi iskolába Oláh Ferencet, Balogh Györgyöt és Bibó Bige Györgyöt küldte ki. Ugyancsak az utóbbiakat bízta meg, főgymnáziumban a polgári fiú- és leányiskolában tartandó vallásvizsgálaton képviseljék az egyháztanácsot. Balogh György volt helyettes gondnok előterjesztette számadását, melynek alapján 26 korona 55 fillér készpénzt és 443 korona 98 fillérről szóló betétkönyvecskét adott át Nánay Mihály gondnoknak. A egyházi tanács gyűjtés körül kifejtett önzetlen munkásságáért Balogh Györgynek jegyzőkönyvi köszönetet szavazott meg. Egyszersmind megbízta őt, hogy a később befolyó adományokat is vegye át. Lelkész indítványozta, hogy az épülő imaházba padokat az egyháztanács csináltasssa meg, s kérte az egyháztanácsot, hogy az eddig már az imaház építésére befolyt alapból az általa padokra kiadott összeget utólag utalványozza. Az egyháztanács lelkész kérését elfogadta, egyszersmind felhetalmazta őt és a gondnokot, hogy a további kifizetéseket a templom-alapból eszközölje. Oláh Ferenc presbiter indítványára az egyháztanács elhatározta, hogy azokat az egyháztanácsosokat, akik az üléseken nem szoktak megjelenni nyilatkozattétalre szólítja fel, hogy meg óhajtják-e tartani presbiteri tisztségüket. Felszólítottak közül egyedül Dr Tóth Béla válaszolt és nagy elfoglaltságára és betegségére való hivatkozással lemondott. A másik három presbiter válasz nem adott. Ezeket az egyháztanács lemondottnak jelentette ki. Az augusztus 16-án tartott ülésen jelentette lelkész, hogy az imaház felszentelésének idejét augusztus hó 26-ára tűzte ki. Meghívta erre Szász Károly püspököt, valamint Szilády Áron halasi lelkészt. Ez utóbbi bejelentette, hogy nem vehet részt a felavatási ünnepségen, a püspöktől még nem érkezett válasz. Az egyháztanács lelkész jelentését tudomásul vette és elhatározta, hogy Ádám Kálmán esperest is meghívja az ünnepségre és kimondotta hogy a meghívott vendégek elszálásolásáról és megvendégeléséről gondoskodni fog. Az ünnepélyes felszentelés a jelzett időben Ádám Kálmán esperes ünnepi imájával megtörtént. A szeptember hó 2-án tartott közgyűlésen lelkész felolvasta a templom építési alapra befolyt adományokról készített kimutatást. Megemlítette, hogy Simon János presbiter páratlan buzgalmat fejtett ki az imaház felépítése körül. Jelentette, hogy Kasza András az úrasztalának elkészítését önként vállalta. Nánay Mihály az imaház ormára feltett csillagot adományozta. Özvegy Darida Pálné díszes kelyhet adományozott az egyház részére. A szószék terítőt Horváth Andrásné és Juhász Józsefné adományozta. Az egyházközségi közgyűlés az adományozóknak, valamint a felépítés körül közraműködőknek hálás köszönetét felyezte ki. Egyszersmind elhatározta, hogy az esperes felszentelő imáját valamint a lelkész imáját és beszédét és az adakozók névsorát kinyomtatja.
Íme ez a részletes törtrénete a mi kedves imaházunk építésének. Természetes ezzel még nem ért véget a küzdelem, tovább folyt a buzgalom a templom felépítése iránt. Folyt a gyűjtés. Az első világháború előtt közel 100.000 korona készpénz állott rendelkezésre. Az állam ajándáka képpen együtt volt a szükséges faanyag is. De a bekövetkezett végzetszerü világesemény a reményeket semmivé tette. Elveszett a pénz, elveszett az anyag. Az  1943 évben ismét felcsillant a remény. Amikor is a városi közgyűlés jogerőssen kijelölte a templom helyét az úgynevezett Kakas-iskola előtt, de azon kikötéssel, hogy az egyházközség az építkezést 1944-ben megkezdeni köteles. Folyt a lázas munka, a kiírt tervpályázat sikerre vezetett. Az egyháztanács döntött is az ajánlatok között, de ismét közbeszólt a zordon végzet és megállást parancsolt. Kétszer csillant fel tehát vágyakozó szemeink előtt az igétret földje. Megmérettünk és könnyűnek találtattunk.
Azért ne csüggedjünk el. Szeressük Istennek eme kicsiny hajlékát, látogassunk el ide minél többször és minél számosabban, ahol az elmúlt 50 év alatt különböző ajkakról és különböző képen bár, de annyiszor elhangzott Istennek dorgáló, intő, buzdító és lelket felemelő igéje - és ahol megannyiszor felhangzott az áhítatos hívek ajkain a győzedelmi ének: " Te benned bíztunk eleitől fogva..."

1922 januárjában Barsy László lelkipásztor váratlanul meghalt. Utódjául Kovácsy Sándort választották meg. 1934 decemberéig szolgált Szabadkán. Az ő idejében, az első világháború után sokfelé gyakorolt módon megindultak a belmissziói munkák: vasárnapi iskola, női és ifjusági munka. Ezért szükség volt egy gyülekezeti teremre. 1927-ben felszabadult a lakóktól a mostani paplak és a volt paplakot átalakították irodává és gyülekezeti teremmé. Kovácsy Sándor tiszteletes úr munkáját híven tükrözi  Jaksicsné Tuba Ilona egykori kántornő cikke, mely az 1959-ben megjelent  Református Képes Naptárban olvashatunk:

IN  MEMORIAM
KOVÁCSY SÁNDOR

Kovácsy Sándor az  1922. évben került Szabadkára. Az ébredés kora volt ez az idő a Jugoszláv Református Egyházban, amikor őt a szabadkai egyház meghívta lelkipásztorának. Néhány éve csak, hogy önállóvá vált a Jugoszláviai Református Egyház. A lelkészi szolgálat addig csaknem kizárólag az igehirdetésre, hitoktatásra, a funkciók és az irodai teendők elvégzésére szorítkozott. Ebben az időben kezdődtek meg az intenzívebb munkák. Kovácsy Sándor megérkezett városunkba és ismerkedni kezdett a várossal, a helyzettel s főként híveivel. 1923. évben már egy kis helyi egyházi lapot szerkesztett, melyet minden egyháztag, sőt egyházunk barátai is ingyen kaptak. Fenntartása önkéntes adományokból történt. Volt aki nem adott erre a célra, de voltak, akik a többiek részét is megfizették saját jószántukból. Ez a lap kis terjedelemben és formában, de meglehetősen gazdag tartalommal jelent meg. Kovácsy Sándor minden számban vezércikket írt, majd "Gyülekezeti Hírek" voltak, végül az adományok nyugtázása. Még gyermekeink részére kérdéseket tett fel a Biblia keretében, s a következő számban közölte a helyes válaszok beküldőinek névsorát, akik közül mindig egy, sorsolás útján könyvjutalomban részesült.
"Százféle tennivaló van!" állapította meg. És elkezdte a szervezést. Vasárnapi iskolát, majd ifjúsági bibliaórát külön férfiak, nők bibliaóráját, később ipari tanulók majd pedig háztartási alkalmazottak összegyűjtését kezdte meg és vasárnap délutáni összejöveteleket szervezett részükre. Ezeket a munkákat nemcsak ő maga végezte, hanem munkatársakat is szervezett ezekre a tennivalókra.
"Mindannyiunkat, akiket Isten ide állított a gyülekezet harcvonalába, Jézus Krisztus követésére kell elszánnunk magunkat. Így tudunk csak elvégezni valamin is a sok feladatból. Krisztusi lelkületű presbiterek, a Mestert követő férfiak, nők, ifjak és leányok kellenek a nagy munkára, a segítésra, a gyógyításra, a vigasztalásra. Aki Krisztus szeretetétől hajtva munkába áll, annak a saját fájó, égő sebe is begyógyul" - írta a szuboticai református Egyházi Élet egyik vezércikkében.
Különösen sokat munkálkodott a gyermekekért. 1925-ben "Mentsük meg gyermekeinket!" jelszóval két napos konferenciát tartott, melyen több meghívott lelkész - előadó tartott a fenti cím alatt különböző előadást. Külön előadás szólt a középiskolai diákokhoz is.
Az ő szolgálati idejéhez fűződik az első "Református Hét" 1924-ben, minden nap más előadóval. "Az imaterem már a legelső alkalommal, hétfőn este tele volt s fokozatosan minden este emelkedett a résztvevők száma, úgy hogy vasárnap este már igen nagy volt a zsúfoltság. Úgy éreztük, hogy Isten ajándékozott meg bennünket a Református Héttel. Ő szórta reánk áldását. Ő adta a szent lelkesedés tüzét. Ő kapcsolta szorosabbra gyülekezetünket, e nagy családnak tagjait. A Református Hét hatása alatt egyik családban kibékültek, a másikban elővették a porlepte bibliát, harmadikban megkezdték az évek óta elhanyagolt templomba járást .... " - közli az "Egyházi Élet" 1924. decemberi száma.
Nagy fontosságú tevékenysége volt a családok látogatása. 1923-ban 88 családot, 1924-ben  91,  1925-ben 60 családot és betegeket, szegényeket keresett fel. 1926-ban újabb rendszerrel szervezte meg a gyülekezet tagjainak látogatását. Egy-egy presbiter kíséretében kerületek és utcák szerinti sorrendben kereste fel a családokat.
Már évek óta szükségét éreztük egy gyülekezeti teremnek. Presbitérium is határozatilag kimondotta, hogy gyülekezeti teremre szükség van. Végre 1927-ben sikerült egy lakást szabaddá tenni, melyből átalakítással irodát és gyülekezeti termet rendeztünk be. Ennek ünnepélyes felavatása 1927 október 31-én a Reformáció emlékünnepélye után volt. Nincs nap, amikor ne lenne erre szükség.. Itt tartottuk a vallásos összejöveteleket, bibliaórákat, vasárnapi iskolát és a hittanórákat, szeretetvendégségeket is.
1928 májusában megalakult a Keresztyén Ifjusági Egyesület, mely egyesület állandóan intenzív munkát végez, úgyannyira, hogy novemberben  az "Egyházi Élet" jelentése szerint  107 tagot számlál. A munka érdekében négy csoportot alakítottak. Ezeknek a csoportoknak a vezetője egy-egy egyháztag, helyettesük a megfelelő csoport egy-egy tagja. A KIE megala-kulása után méginkább használatba kerül a gyülekezeti terem. Vasárnap délutánonként műsoros előadások, esténként "tanyázások" énekkel dalokkal. Olyan jól érezte magát ifjúságunk, hogy sokszor úgy kellett hazaküldeni őket.
A vasárnapi iskolát is csoport-tanításra szervezi át. Az egyes csoportok vezetői az ifjuság önként jelentkező tagjai, akik természetesen a megfelelő előkészítést lelkészüktől kapták meg.
A gyermekeknek karácsonyfaünnepélyt rendezett minden évben az asszonyok segítségével, valamint az első karácsonyi vásár is az ő nevéhez fűződik. Asszonyaink kézimunka órákra gyűltek össze, ifjuságunk is készített különböző tárgyakat s munkáikat a karácsonyi vásáron értékesítették a szegények részére, akik ilyemkor még az összegyűjrött természeti adományokban (liszt, zsír, krumpli stb ) is részesültek.
Kovácsy Sándor még a közegyházi munkákban is aktív részt vett. Állandó munkatársa volt a "Magvető"-nek, az ,,Árvaházi Naptárnak,, (fényképeivel is), az új Valláskönyv és az új Énekeskönyv összeállításánál is nagy munkát végzett.
... Azután 1934-ben el kellett mennie gyülekezete szomoruságára. Kiutasították mint idegen állampolgárt. Budapestre került. A szabadkaiak, amikor felmentek, kivétel nélkül felkeresték őt. A látogatásoknak ő is mindíg nagyon örült.
Halálát volt hívei szívfájdalommal vették hírül. Néhányan lelkipásztorunk vezetésével részt vettek a temetésén is.
Nem hiába való volt a köztünk való sok-sok fáradozása, mert maradandó nyoma még most is megvan egyházunkban és emlékezete megmarad szíveinkben.

Kovácsy Sándor után  Keck J. Zsigmond lett a lelkipásztor 1945-ig. Idejében  az ifjúság kultúrális és politikai nevelésére helyezték a súlyt. Abban az időben, 1936-ban alakult meg a diakonátus is, mely azóta  állandóan szolgálatban van.
  A hitoktatásban a lelkészeken kívül mint hitoktatók szolgáltak Barsy Lászlóné, a segédlelkészek (Baksa Árpád, Dr. Tóth Kálmán Vecseri János Vietorisz Lajos) és ifj. Jász Istvánné.
Kántorok voltak Simonyi Géza, Barsy Ilona, Kezes Péter, Salamon Árpád és JaksicsnéTuba Ilona.

A második világháború befejezése után  Póth Lajos  jött a Szabadkai Református  Keresztyén  Egyházközségbe  lelkipásztornak,  és  1983 - ig  végezte   a  szolgálatot  gyülekezetünkben.  Az igehirdetés szolgálatát anyagyülekezetén kivül a 8 szórványgyülekezetben is   végezte. Fiatalabb korában, mig egészsége megengedte a murántúli, szlovéniai  gyülekezeteket is látogatta, adminisztrálta.   Az ő javaslatára választott a gyülekezet a női presbitereket is, a J.R.K.E.  gyakorlatában először. A presbitérium a lelkész javaslatára kinevezte a mukaági   bizottságok tagjait, akik segitették  a lelkipásztort és a presbitériumot munkájukban. Bevezette a presbitérium és a munkaági bizottságok együttes üléseit. 
Rendszeresitette a tavaszi és őszi evangélizációs heteket Szabadkán, a helyi  evangélikus gyülekezettel karöltve.
         Folytatta elődei által bevezetett belmissziói munkákat (vasárnapi iskolai, ifjusági   munka, bibliaórák, gyülekezeti kirándulások, beteg- és családlátogatások, szeretetmunka,   karácsonyi- és húsvéti jótékonycélú vásárok rendezését). Megyőződése volt, hogy a   külmisszió munkájában is részt vehetünk, mi szegény kis egyház. Meg is találta  ennek a módját. Elsősorban imádkoztunk a külmisszió ügyéért,  mégpedig az általa rendszeresitett külmissziói percek alatt (a hónap harmadik vasárnapján, a vasárnapi istentisztelet keretén belül), de küldtünk a külmissziói központoknak eladásra szánt kézimunkákat, vagy (már felhasznált) bélyegeket, tehát anyagi segitséget is tudunk nyújtani. A misszionárusok  látogatásának megszervezése gyülekezetünkben is az ő munkájának eredménye   volt. Nyelvtudásának köszönhetően jó kapcsolatot épitett ki németül beszélő   nyugateurópai egyházakkal, mind Országos Egyházi, mind pedig gyülekezeti szinten.    Ő vezette az első ifjúsági csoportot németországi kirándulásra, nem titkolva az   akkori világi hatalom elől, hogy református egyházi csoport látogatásáról van szó.   (Abban az időben - az 1960-as évek elején - ez még nem volt természetes.)

   1863 - 1963
EGYHÁZUNK  100  ÉVES       "Tartsd meg azért a te népedet,
                    És  áldjad  meg  örökségdet ..."
XXVIII.zsolt. 6.v.

A Református Keresztyén Egyházközség híveihez
Subotica - Szabadka

Kerdves Testvéreink! Az idén 100 éve, hogy városunkban megtartották az első református keresztyén temetést, keresztelést, istentiszteletet és úrvacsorát.
.......................................
Erről a kezdetről akarunk szeptember 8-án, vasárnap délelőtt fél 10-kor kezdődő istentiszteletünkön és az utána kiosztandó úrvacsorán  Istenünk előtti hálával megemlékezni. - Előtte már  szeptember 1-étől kezdődőleg minden este 7 órakor istentiszteletet tartunk, mely evangélizáció is, de egyúttal úrvacsorai előkészítő is lesz. A mi városunkban diákoskodott vagy a mi gyülekezetünkben szolgált lelkipásztorokat  kértük fel, hogy ezeken az alkalmakon szolgáljanak nálunk és hirdessék nekünk Krisztus evangéliumát. - Országos egyházunk gyülekezeteit körlevélben kértük fel, hogy imádkozzanak velünk és értünk szeptember 8-án és erre a napra küldjék el képviselőiket hozzánk, hogy velünk együtt legyenek Isten házában, Krisztus szent asztalánál és testvéri ebéd asztalánál.
Híveink közül már többen fölajánlották segítségüket imaházunk és gyülekezeti termünk takarítására, virággal való földíszítésére, a vendégek részére pedig kalács, sütemény, gyümölcs és italok adományozásával. -
Midőn erről értesítjük kedves Testvéreinket, kérjük és hívjuk Mindnyájukat, hogy vegyenek részt ebben a hálaadásban.  Jöjjenek el az esti evangélizációs istentiszteletekre, hozzanak magukkal énekeskönyvet és hívjanak magukkal vendégeket is, akik szívesen hallgatják Jézus Krisztus evangéliumát.

Subotica - Szabadka, 1963 augusztus 23-án.
Testvéri üdvözlettel
a  presbitérium

1967-ben régi épületeinket kisajátitották, ezért egy öreg épületet vett meg a  gyülekezet a Zombori út( Put J .N.A.) 6. szám   alatt.  A  következő  évben   megkezdődött a   megvett   ház   átépitése,   valamint   a   templom   és  gyülekezeti  ház  terveinek elkészitése,    az  épitkezés  előkészitése.  Az alapkőletétel   1969  július 4-én  volt.

Másfél évvel az alapkőletétel után, az 1971 évi "REFORMÁTUS KÉPES NAPTÁR ÉS  ÉVKÖNYV" tudósit a templomszentelésről, a KRÓNIKA c. cikkében:

                                             TEMPLOMSZENTELÉS SZABADKÁN

"1970. július 4.

SZABADKA nagy öröme volt, amikor Isten kegyelméből megtarthatták új templomuk és  gyülekezeti házuk megszentelését. Távolról és közelről érkezett vendégek száma ezer körül volt. A  helybeli lelkipásztor  (Póth Lajos)  magyar, német  és  szerb  nyelven  mondott  előfohásza  után,  Békássy Zoltán zombori lelkipásztot, bácskai esperes igeolvasással és imádsággal szolgált .Csete  K. István, pacséri lelkipásztor, egyházunk püspöke hirdette Isten üzenetét. Buda József újvidéki  lelkipásztor szerb-horvát nyelven szólaltatta meg az előbbi igehirdetést. Az ünnepségen jelen volt dr  Hans Keller, Svájcnak országunkban szolgáló nagykövete, Hans Schaffert lelkipásztor, a svájci  egyházak segitő szolgálatának vezetője, valamint több svájci és németországi egyházközség  kiküldöttje, akik adományaikkal segitettek a templom épitésében. A magyarországi református  egyházat  Szamosközi István  Dunamelléki püspök, Dr Balogh László  és  Munkácsy György  esperesek képviselték. Képviseltették magukat a hazai római kath. Egyház, a szerb pravoszláv  egyház, ókatolikus egyház, methodista egyház, ágostai evangélikus Egyház valamint több kisebb  vallásfelekezet."

Póth Lajos lelkipásztor a közegyházi munkában is aktivan  részt vett, a J.R.K.E. Zsinati Tanácsának több évig volt  jegyző-je, majd missziói előadó-ja. A "Református Élet" - nek, a Jugoszláviai Református  Keresztyén Egyház lapjának hosszú évekig volt felelős szerkesztője.

Életútjáról, az Agapé 1988-5.  számában , a Rencsényi Tiborral készült beszélgetésben, ő maga így vall:

Agape: Ön nem kevesebb mint fél évszázadon át teljesített lelkipásztori szolgálatot a vajdasági református egyházban. Szolgálatának legnagyobb részét a szabadkai református gyülekezetben végezte. Hogyan került egyáltalán sor arra, hogy ezt a hivatást válassza?

Póth Lajos: Ez tulajdonképpen valahogy magától jött. Az első hitbeli indításokat a szülői házban kaptam édesapámtól. Ő is lelkész volt a mai Ravno seloban (németül : Sóvén) s minden este együtt imádkozott velem. Általában ezt az anyák szokták tenni gyermekeikkel, de nálunk fordítva volt. Tizenöt éves voltam, amikor édesapám meghalt. Verbászon jártam iskolába, ott érettségiztem, s amikor elérkezett az idő, hogy életpályát válasszak, valahogy automatikusan a teológia mellett döntöttem.  Nem mindenki értett meg. Az unokatestvérem egyik barátnője pl. azt mondta: ,, Lajos, én azt hittem okos ember vagy, s te most pap akarsz lenni …,,  Elhatározásom azonban szilárd volt : tényleg pap akartam lenni.

Agape: Hol végezte teológiai tanulmányait?

Póth Lajos: Mivel itt Jugoszláviában nem volt református teológiai főiskola, Magyarországra pedig akkoriban, a húszas években igen körülményes volt megkapni a továbbtanulási engedélyt, választásom a romániai Kolozsvárra esett, ahol magyar nyelven folyt az oktatás. Két évet fejeztem be ott. A második év után hívatott Ágoston Sándor, főesperes, az országos református egyház későbbi püspöke és azt mondta, hogy Svájcban fogom folytatni tanulmányaimat. A lehetőséget erre egy svájci lelkész anyagi támogatása biztosította, aki a kolozsvári főiskola hallgatóit is ösztöndíjazta, de azt akarta, hogy valaki közülünk Svájcban végezze tanulmányait. A választás pedig azért  esett rám, mert - mivel apám német származású volt - jól beszéltem a német nyelvet. Így kerültem Baselba, ahol egy évet hallgattam le. Ezután a bonni teológiai egyetemre kaptam egyéves  ösztöndíjat, s így az utolsó évet Bonnban végeztem, ahol volt alkalmam megismerkedni Karl Barth-tal a már akkor is ismert később pedig világhírűvé vált teológusprofesszorral ...  Mindig reggel tartotta előadásait és, a többi tanárral ellentétben, mindig bibliaolvasással ésénekkel kezdte. Én már előzőleg is hallottam róla. Egy két könyvét akkor már olvastam, ezenkívül a kolozsvári professzorok voltak a magyar reformátusok közül az elsők, akik elfogadták Barth teológiai befolyását. Barth minden pénteken tartott a lakásán úgynevezett nyílt estét, melyen minden hallgató részt vehetett. Ilyenkor órákon át élénk beszélgetések folytak. Tanítása eléggé vitatott volt, de a fiatalság nagyon ragaszkodott hozzá....

Agape: Tanulmányai befejezése után milyen munkát végzett?

Póth Lajos: Az első lekészképesítő vizsgát Kolozsváron tettem le 1932-ben. Dolgozatomat a bibliai eszkatológiáról írtam. Ekkor  Ágoston Sándor főesperes maga mellé vett segédlelkésznek. Így kerültem Feketicsre. Ott készültem a második lelkészképesítő  vizsgára, melyre 1933-ban került sor. Ezt követően Belgrád közelében teljesítettem egy évig lelkészi szolgálatot, 1934 őszétől katonai szolgálatomat teljesítettem, majd ismét visszakarültem Ágoston Sándor mellé Feketicsre, 1936-ban pedig megvá-lasztottak a németajkú feketicsi gyülekezet lelkészének. A németek egy része, főleg a fiatalok sajnos ekkor már  a hitleri ideológiának adták el magukat. Amikor 1939-ben az új templomot építettük, azt mondták, hadd építse a pap a templomot, úgyis mozi lesz belőle. A háború után a gyülekezet teljesen széthullott. Mivel időközben a szabadkai gyülekezet lelkész nélkül  maradt, Ágoston Sándor püspök engem küldött vasárnaponként Szabadkára ígét hirdetni, majd miután a presbitérium 1945 őszén megválasztott lelkésznek, végleg átköltöztem Szabadkára. Innen mentem nyugdíjba, 1983-ban. Emberi mértékkel mérve elég hosszú időt töltöttem itt. A szórvány gyülekezetekbe is kijártam : Bácsszöllősre, Kanizsára, Horgosra, Zentára, Adára .... Ha visszagondolok, az itt töltött évtizedekre, sokban hálás vagyok Uramnak és Istenemnek, de bizony  rá-rádöbbenek arra is, hogy sokmindent másként kellett volna cselekednem. De hát most már csak a kegyelemre bízhatom magamat.

Agape: Mégis, milyen eredményekkel járt lelkipásztori működése Szabadkán?

Póth Lajos: A külsőleg látható eredmény az új templom építése volt. A régi imaház egy átalakított, vet falú gabonaraktár volt. A gyülekezet mára a század elején elkezdett pénzt gyűjteni templom építésére, de az összegyűjtött pénz az első világháborúban elúszott. Az evangélikusok ügyesebbek voltak. Az ő lalkészüknek volt bátorsága kölcsönnel építeni a templomot. És az adósságot sikerült törleszteniük is, annál inkább mert a háború alatt értéktelenedett a pénz. Így az evangélikusoknak, bár számbelileg kevesebben vannak mint mi, már a század eleje óta van templomuk Szabadkán. Nekünk maradt a régi épület. 1962-ben tudtuk meg, hogy ez is lebontásra kerül. Elhatároztuk, hogy templomot építünk, de a városházán sehogy sem akartak telket kijelölni templomépítésre. Múlt az idő, s végül új megoldást kellett keresnünk. Vettünk egy házat, melynek udvarában állt egy már omladozófélben levő gazdasági épület. Ennek helyére építettük fel az új templomot. Az építkezés 1969-ben kezdődött, a templom felszentelésére pedig 1970-ben került sor.

Agape: És a lelki eredmények? Bizonyára rendelkezett valamilyen vezérfonallal, amelyre lelkipásztori küldetését építette.

Póth Lajos: Mindig igyekeztem rámutatni a megfelelő imaélet és a bibliaolvasás fontosságára. Én mindig nagy szükségét éreztem az imádságnak, s mindig szerves része volt az életemnek. Sok fiatalnál a kamaszkorban általában problematikussá válik az imaélet, de nálam nem így volt. Persze voltak nekem is kételyeim, vívódásaim, de az imádság soha nem hiányzott az életemből. Hadd mondjam el egy, ezzel kapcsolatos korai élményemet . Negyedikes koromban a tanítóm áthelyezett az ötödikesek közé. Egyedül a számtannal voltak problémáim ez miatt. Úgy látszik hiányzott a kihagyott anyagrész. Egyszer nagyon nehéz feladat előtt álltam és Istenhez fordultam segítségért. A feladatot én tudtam elsőként megoldani. Ez volt az első imameghallgatásom. Igaz, hogy kis dolog volt, de hát a kis embernek a kis dolog is sokat számít. Az ilyen és hasonló tapassztalataimat a híveknek is igyekeztem átadni. Az igehiredetést mindig komolyan vettem. Leginkább a hét elején választottam a prédikációmhoz textust, amelyet azután hétközben átgondoltam, olvasgattam hozzá stb. Egy időben az ifjusági órán a következő vasárnapi textust beszéltem meg a fiatalokkal s bizony többször jó kérdést, gondolatot, útmutatást kaptam tőlük.

Agape: Milyen a gyülekezeti istentiszteleti rendje?

Póth Lajos: Minden vasárnap és ünnepnap (karácsony, nagypéntek, húsvét, pünkösd, mennybemenetel) van délelőtti istentiszteletünk. Amikor az ünnep munkanapra esik, délután is tartunk istentiszteletet a délelőtt dogozó hívek számára. Van ezen kívül heti bibliaóránk, melyre főleg asszonyok járnak, mintha valahová ki lenne írva, hogy "Csak nők számára". Mondtamis már a gyülekezetben, hogy szeretném látni, hol van ez a felirat, mert szívesen letörölném.  Ifjúsági óránk is van, habár mostanában sajnos alig látogatják. Ez a szomorú állapotok, a visszaesések közé tartozik. Vígasztaló viszont a tudat, hogy vannak a hívek között olyanok, akik minden nap olvassáka Szentírást. Az évente megjelenő református évkönyvben van egy bibliaolvasó naptár, amelyet egy ökumenikuus bizottság állított össze, s minden napra ajánl reggeli illetve esti igét. Van egyébként egy egyházi lapunk is, amely azonban már két éve eléggé bizonytalanul jelenik meg, s már attól tartunk végleg megszűnik. A lap melléklete a házi áhítat - egy kis füzet, amelyben a minden napra ajánlott igék mellett van rövid magyarázat, rövid imádság, egy ének a templomi énekeskönyvből, egy kátékérdés, és még két rövid ige. Persze nem vagyunk kötve ezekhez a napi igékhez, ezek a bibliaolvasó naptárak csak segédeszközöket képeznek. Többször mondtam is a híveknek: mást is olvashatunk, többet is olvashatunk a Bibliából.

Agape: Mennyire vesznek részt a hívek az egyházi tevékenységben?

Póth Lajos: A gyülekezet vezetőségét a laikus tagokból álló presbitérium képezi.  A presbitérium vezetője a lelkész és a gondnok, aki szintén laikus hívő. Ez a kettős elv magasabb szinten is érvényesül. Mindhárom egyházmegyénkben az esperes mellett ott van a gondnok, és az országos egyház élén álló püspök mellett is ott van elnöktársa, az országos egyházi gondnok. Egyébként a református egyházaknak nincsenek püspökeik, csak nekünk magyar reformátusoknak vannak. A többiek azt állítják, hogy a Bibliában a presbiter ugyanazt jelenti mint a püspök. A magyarok azonban ezt a hagyományt a reformáció ideje óta megtartották. Úgy hallom, újabban a lengyel reformátusok is követték ezt a példát. A presbitériumok tagjai általában a legbuzgóbb hívek köreiből kerülnek ki. A mi gyülekezetünk volt  az első egész Jugoszláviában, sőt valószínűleg a magyar reformá-tusok között is, amely nőket is beválasztott a presbitériumba. Erre nem sokkal beiktatásom után került sor. Ezenkívül, hogy a tevékenységeket előmozdítsuk, szerveztünk külön bizottságokat az iratterjesztésre, a gyermekekkel és az ifjúsággal való foglalkozásra, külmisszióra stb.

Agape: Milyen szerepe van a raformátus egyházban az eukarisztiának?

Póth Lajos: A magyar reformátusok hitéletében sajnos elég kis szerepe van az eukarisztiának, melyet mi úrvacsorának nevezünk. A legtöbb gyülekezetben csak karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor, aztán nyáron újkenyér, ősszel újbot ünnepén van úrvacsora. Mi a szabadkai gyülekezetben elhatároztuk, hogy böjtfő vasárnapján is kiosztjuk azt. Aztán, mivel karácsonykor nem mindenki juthat el istentiszteletre, bevezettük az újévi úrvacsorát is. Örömmel vettem tudomásul, hogy a hívek között vannak olyanok is akik mundkét alkalommal élnek a jóval. A konfirmáció nálunk június végén az iskolai tanítás után van. Az ezután következő első  vasárnapon úrvacsorát osztunk az újonnan konfirmáltaknak. Ez is egy újabb alkalom a hívek számára. Sokan azonban nem érzik igazán szükségét annak, hogy az Úr asztalához járuljanak. Egyszer például egy asszony azzal a kéréssel jött hozzám, hogy beszéljem rá a férjét, vegyen úrvacsorát. Az asszony katolikus volt, de mivel második házasságban élt, nem járulhatott szentségekhez, a férje református.  Elmondta, hogy neki hiányzik, hogy nemáldozhat és fájlalja, hogy legalább a férje nem használja ki a lehetőséget. Amikor  elmentem hozzájuk, javasoltam a férjnek, hogy vegyen úrvacsorát,ám ő ezt válaszolta. "Nem loptam, nem gyilkoltam, nekem erre nincs szükségem". De én megkérdeztem: "Biztos, hogy nem gyilkolt? János apostol szerint ugyanis aki gyűlüli az ő atyjafiát, az embergyilkos. Maga még soha senkit sem gyűlölt?" Elgondolkodott és úgy látszik szívébe véste a dolgot, mert a következő alkalommal vett úrvacsorát.

Agape: Milyen kapcsolatai vannak a református egyháznak a katolikus egyházzal?

Póth Lajos: Amikor 1945-ben lelkészi beiktatásom volt, más felekezeteket is meghívtunk az ünnepségre, ám a római katolikus egyháztól nem kaptunk választ. Később viszont, talán éppen a II. Vatikáni Zsinat hatására megváltozott a helyzet. Az új templom alapkőletétele alkalmával Zvekanovity, szabadkai püspök öttagú hivatalos küldöttséget küldött. Idővel maga a püspök úr is ellátogatott hozzánk. Amikor találkoztunk mindig barátsággal fogadott és midig testvérének szólított. Úgyhogy igazi ökumenikus kapcsolat alakult ki közöttünk. Ami a katolikus papokat illeti, különösen Rokay Zoltán, jelenlegi  becsei plébános ápolta az ökumenikus párbeszéd gyakorlatát. Ezenkívül közelebbi kapcsolatba kerültem Gere tisztelendővel és Ehmann pébánossal, s végül de nem utolsó sorban  Baranyi Alix  szerzetesnővérrel. Egy időben fiataljaink jártak a katolikus hittan-órára, a katolikus fiatalok pedig a  mi  ifjusági  összejöveteleinkre. Ez azonban később elmaradt.  Jelentős ükumenikus kezdeményezésnek tekinthetjük még a keresztyén nők évi imanapját is melynek szervezésében én is - mint a jugoszláviai reformátusok missziói előadója - szerepet vállaltam. Ebben főleg katolikus, evangélikus és református nők vettek részt.

A  gyászistentiszteletén  elhangzott igehirdetés,  Kiss Antal bácskai esperes tollából az  1990 évi   Református  Évkönyvben   jelent  meg:

Póth Lajos
gyászistentiszteletén elhangzott igehirdetés

CXXXIV zsoltár

"1 Grádicsok éneke - Nosza, áldjátok  az  Urat  mind,  ti szolgái  az  Úrnak, akik  az  Úr  házában  álltok  éjjelente !  2 Emeljétek  fel  kezeiteket  a  szent helyen, és  áldjátok az Urat ! 3 Áldjon meg tégedet az Úr a Sionról, a ki teremtette az eget és  a földet !"

A felolvasott  szent  Ige  egy  renekivüli  hangulatos  éjszakai  istentisztelet képe. A  templomot  betöltik  a  léviták  seregei, akik  szabályos  sorban,  arccal  az oltár felé   fordulva  énekelnek. Napkeleti  szokás  szerint  néha  mélyen  meghajtják magukat.  Énekük  tartalma  egyetlenegy  gondolstsornak ezer változata, egyetlen gondolatnak  szakaszonként ismétlődő változata: áldjátok az Urat.
  Mindenik szakasz végén szünet támad és az oltár felől megszólal tisztán a főpapi  szó: "Áldjon meg tégedet az Úr a Sionról, aki teremtette az eget és a földet".

Most  a  szabadkai  gyülekezet  áll  meg  egy  láthatatlan  koporsó  előtt,  siratja  lelkipásztorát  és  a  gyászoló  sereg  énekel. Éneketek  nem  panasz, nem is emberi  dicsőség  kergetése,  hanem  a  református  keresztyén hitvallása, akik imádjátok az  Urat, gyászban  is  hálát  adtok  neki  az  elköltözött  életéért  és  munkájáért. 
Áldjuk az  Urat, aki formálta  Póth Lajos  testvérünket is. Kezének drága alkotása  volt. Már  születésének  helye,  a  család,  amelyben  született  predesztinálták arra,  hogy lelkészi  pályára  lépjen. Ároni családban született, az otthon kapott hatások, a  hitben való nevelés, meghatározta egész életét. A szülői  otthonban egyszerre tanult  meg két nyelvet, a németet és a magyart, mindkettőt anyanyelvi szinten beszélte, és  tudta használni. A középiskolában  még  elsajátitotta a szerb nyelvet. A középiskola  elvégzése után a  kolozsvári  teológiára  iratkozott be, ahonnan  két évi tanulás után  külföldi teológiákon gyarapitotta tudását, szélesitette  látókörét. Tudása és tehetsége  nem  maradt  szántóföldben  elrejtett  kincs,  hanem azt hasznositani tudta országos  egyházunk  javára.  Országos  egyházunk  egyik  legképzettebb,  -  ha  nem  a  legképzettebb  -  lelkésze  lett.  Régi  mondás:   "Jó  pap  holtig  tanul".  Póth  Lajos  lelkészre  illett  ez  a  mondás.  Ő  tudásának  gyarapitásában  nem  állt  meg iskolái  befejezésénél,  hanem  állandóan  képezte  magát,  tanult  és  tanitott,  előadásokat  hallgatott neves tudósoktól és előadásokat tartott lelkészkonferenciákon, gyülekezeti  összejöveteleken. Régi és új  theológiai  irányzatok  úgy tudtak párosulni nála, hogy  mindig  megmaradt  hitvallásos  alapon.  Talán  senki  sem  ragaszkodott  úgy  a  Heidelbergi  Kátéhoz,  a  mi  hitvallásunkhoz, mint ő, de ugyanakkor nyitott maradt  minden haladó irányzat iránt. Néha  merészen  új  volt, máskor  pedig  mélységesen  maradinak tűnt.
Nála mindig az Ige volt a fontos, mindent ennek a mércéje alá állitott, ezért voltak
igeszerű prédikációi is.
Tudása párosult hitével. A hit nála nem szólam volt. Csak a megpróbált hitre lehet  alapitani.  Hite  akkor  mutatkozott  meg  igazán,  amikor Isten próbák alá helyezte.  Elveszette  először  fiatalon  hitvesét, aki  után  3 gyermek maradt. Majd a második  feleségét  is  elvesztette, aki  után  két leánygyermeke maradt. Ezek a csapások sem  tudták  letörni,  ekkor  sem  vesztette  el  lelke  frisseségét,  nem  roppant  össze  a  fájdalmak  alatt. Áldjátok  az   Urat   aki  megsebezte, de be is kötözte, aki terheket  helyezett vállára, de  erőt  is  adott neki. Mindenre volt neki ereje a Krisztusban, aki  megerősitette őt.  Ezért  vált  hitelessé  a  koporsó  mellett  az ő igehirdetése, s tudta  vigasztalni  a  szomorkodókat  azzal  a  vigasztalással, melyet ő is kapott. "Áldott az  Isten  a  mi   Urunk  Jézus  Krisztus  Atyja,  az  irgalomnak  Atyja,  és  minden  vigasztalásnak Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi  is vigasztalhassunk bármely nyomorúságba esetteket azzal a vigasztalással, amellyel  Isten vigasztal minket." (II. Kor. 1, 3-4) 
Áldjátok az Urat, aki közétek vezette és lelkipásztorotokká tette őt. Elvett tőle egy  gyülekezetet,  mert  Istennek  más  célja  volt  vele.  A  háborút  követő idők súlyos  próbák  alá  helyezték  a  gyülekezetet.  Úgy  látszott  a  háború  szele  elsodorja  a  gyülekezetet,  sokan  elköltöztek,  mások  nem  tartották  hasznosnek az egyházhoz  való tartozást, új idők szele fújt, s ekkor ilyen időkben rendelte Isten őt a szabadkai  gyülekezet élére. Szó szerint  illett  a  gyülekezetre: olyan volt mint a pásztor nélküli  nyáj,  szétszórt,  megriasztott.  Csak  egy  olyan  hithű  és  képességű,  egy  olyan  munjkabiró lelkipásztor tudta egybegyűjteni, mint amilyen ő volt. 
Egyház  épités,  a  gyülekezet  épitése  hozzá  tartozott  életéhez. A régi  imaházat  elvesztette a gyülekezet és szükséges volt egy új, kornak megfelelő  templom. Kért,  zörgetett,  munkálkodott,  hogy  a  gyülekezet  temploma felépülhessen. A templom  épités alázatos eszközévé vált. Ennek  a templomnak  minden kövében ott van az ő  munkája, szeretete. 
Áldjátok  az  Urat,  hogy  földi  életében  nem  uralkodásra,  hanem  szolgálatra  kötelezte el magát.. Amikor egy szavazatába került volna, hogy püspök legyen, nem  tette  meg.  Nem  volt  olyan  apró  szolgálat,  melyet  nem vállalt volna és nem volt  olyan  nagy,  amit  sokallt  volna.  Bölcsesége,  szavának  súlya,  elvégzett munkája  határozottan  vezéri  volt.  Olyan  volt,  mint  az  ösvény,  mindig  eltűnt, de mindig  vezetett,  s  mindig  ő  volt  a  legrövidebb  és  a  leg biztonságosabb út. Gondolatai,  terveit  másokba  sugallta,  s  aztán  visszavette  mint megbizatást. Nélküle országos  egyházunk sokkal szegényebb lett volna. 
Prédikálás  szeretetmunka  nélkül  csak  zengő  érc  és  pengő  cimbalom,  ez adja  aranyfedezetét  az  igehirdetésnek.  A  diakónia  munkának  úgy  a  gyülekezetben,  mint  országos  egyházunk  munkájában  bő  teret biztositott. Ökumenikus lelkületű  volt. Nálánál senki sem  ragaszkodott jobban  a református egyházunkhoz, de senki  sem  volt  türelmesebb,  megértőbb,  együttműködőbb,  mint  ő.  Megbecsülte  és  értékelte  mások  tanitását  és abból  mindig igyekezett tanulni. De elvárta mások is  értékeljék az ő egyházát. 
Imádkozó  lélek  volt, először azokat nyerte meg Krisztusnak akik hozzá közelebb  álltak,  a  családját.  A  keresztyénség  nem  elmélet,  nem  ábrándozás, hanem élet,  melyet  Krisztus  evangéliuma  hat  át,  épit  egyházat, gyűjt lelkeket. Két karja van,  mellyel szolgál: a misszió és a pásztorság.
Isten gondolatai nem a mi gondolataink, utai nem a mi utaink, aki nem kérdezett,  mikor  hivjon  a létbe, nem teszi tőlünk függővé azt sem, mikor hivjon haza. Isten,  aki tetszése szerint formál, mint a fazekas az agyagedényt, - némelyiket gyalázatra,  - ingyen  kegyelméből  magasra  állitotta  ezt  a  cserépedényt,  tiszta  lángot szitott  benne, akinek azonban az volt a legcsodálatosabb cselekedete, hogy  öröktől fogva  szetette és Fia drága vérén megváltotta. Itt is hirdetteti neki az áldást, legyen áldott   szétomló teteme, mint ahogy áldott volt élete, mind addig mig az ő Megváltója az ő  porai felett megáll. És  bizonyára  a  szemtől szembe látás világában, amikor az Úr  Jézus nevével az ajkán odaérkezik a  kegyelem trónus elé, azt mondja neki az igaz  Biró: jövel én Atyámnak áldotta, örököld az országot. 
Ugyanez az Úr szólal meg a gyászoló szivekhez: legyetek áldottak. Hajtsuk meg  fejünket  s  vegyünk  áldást  mindnyájan, könnyhullatások  zarándok népe. Az Élet  Fejedelmének  szava  zeng  felénk, a  láthatatlan oltár, a keresztmögül: én élek, ti is  élni fogtok.

( A Szabadkai Református Keresztyén Egyházközség 2000 október 28-án ünnepelte temloma felszentelésének 30. évfordulóját, mely keretében emléktáblát avatott megboldogult Póth Lajos temlomépítő lelkipásztor emlékére. A Zentai úti temetőben lévő sírjánál Kiss Antal ny.  esperes úr szólgált( Lázár feltámasztásának története) és a 38.Lorántffy Zsuzsanna cserkészcsapat fiataljai helyezték el az emlékezés virágait, a gyülekezet nevében)

Mg.  Póth  Emil-t   (a  fent  emlitett  Póth  Lajos  fiát)    1983 - ban   választotta  meg lelkésznek  a  gyülekezet, mégpedig meghivással. Mr Póth Emil  megválasztásáról és beiktatásáról  az  1983  évi  "Református Élet"  novemberi  és   decemberi számaiban a következőket olvashatjuk.

Megtörtént  gyülekezetünkben  a  lelkészválasztás.   Október  16 - án  a   vasárnapi  istentisztelet  után,  melyen   Kiss Antal   esperes  prédikált,  az  esperes  és  Győrfi  Béla  országos egyházi tanácsbiró vezetése alatt ment végbe a közgyűlés. A szavazó  joggal biró  hivek  több  mint  kétharmada  már  elöbb  kérelemmel  és  javaslattal   fordult  a presbitérium útján egyházi elöljáróinkhoz,  hogy   Póth Emil  lelkipásztor  meghivásával  töltsük  be  a  megüresedett  lelkipásztori  állást.  A  közgyűlés  ezt  egyhangúlag ki is mondta. Miután a fellebbezési határidő is lejárt, ez a választás  jogerőssé vált.

                         ________________________

December  4 - én   volt  templomunkban  Póth  Emil  megválasztott  új   lelkipásztorunk beiktatása.  Az  istentiszteleten  190 - en  voltak  jelen  akik majd  mind  bennmaradtak a templomban   az  úrvacsoraosztás  alatt  is  és  közülük  135 - en   járultak  az  Úr szent asztalához. 

A  beiktatási  prédikációt  püspökünk,   Hodossy  Imre   feketicsi  lelkipásztor   mondta Jézus Krisztusról  mint  FŐ  és JÓ PÁSZTOR-ról és a mi pásztori  szolgálatunkról. Utána az  új  lelkipásztor  fogadalmat  tett  és  úrvacsorai  ágenda   keretében  tartotta  meg igehirdetését,  mely  Illyés  prófétáról  szólt  és  arról,  hogy  a   lalkipásztornak  és  a gyülekezetnek is szükséges "fölkelni, enni, mert erön felüli út van  elöttük."

Üdvözlö  szavak, köszöntések  hangzottak el Németh Balázs bécsi lelkipásztor,  Kabai  Tóth  Zoltán   újszegedi  lelkipásztor,  Ehmann  Imre   római  katolikus    lelkipásztor,  Báthori  István   evangélikus  lelkipásztor,   Fürst  Klára  a  zsidó  hitközség  képviselöje,   Prikidánovics  István  pünkösdista  lelkipásztor,  van   Drimmelen Katharina  hollandiai  lelkésznö és - a szabadkai  presbitérium,  gyülekezeti  munkaágak  és  a hivek  nevében  - Jász  Istvánné   hitoktató  presbiterünk  részéröl.

Az  üdvözlések  sorát  Hodossy Imre   püspök és  Kiss Antal esperes köszöntése
zárta be. 

Az  ünnepélyt közebéd követte,  melyen majd  100 személy vett részt és melyen még  Gäbler   bécsi egyházgondnok és Vasilije Protic szerb-pravoszláv esperes  köszöntötték új lelkészünket.  A beiktatáson  a szabadkai hivek mellett voltak résztvevők  Feketicsröl, Pacsérról, Morovicáról, Pirosról, Zentáról, és Becséröl (innen a római katolikus egyház szindikusa)

PÓTH EMIL
lelkipásztor munkássága

Ezideig legképzettebb lelkipásztorunk. Belgrádban elvégezte a klasszikus fililógiát  (latin és ógörög nyelv) majd pedig Bécsben teológiát. A bécsi egyetemen nyerte el a  magiszteri tudományos fokozatot.
Az ő szolgálatának idején kezdődött meg egy addig nem gyakorolt módja az  igehirdetésnek, a Szabadkai Rádió vallási műsora keretében rádiós áhitatokat tart a  református lelkész is (más felekezetek igehirdetőivel közösen, egy adáson belül). 
A lehetőségek szerint folytatta elődei bel és külmissziói munkáját (ifjusági munka,   bibliaórák, beteg- és családlátogatások, szeretetmunka, karácsonyi- és húsvéti vásárok   rendezése, külmissziói percek megtartása, misszionárusok látogatásának megszer-vezése)
A közegyházi munkában is aktivan  részt vett, a J.R.K.E. Zsinati Tanácsának több évig volt  jegyzője és missziói előadója. Az egyik lelkészi tanácsbirói tisztet is évekig ő töltötte  be.
Nyugdijba  vonulása ,  megromlott  egészségi   állapota  miatt ,1997  májusában  következett  be. A gyülekezet az 1997 június 24 .megtartott szeretetvendégség keretén belül köszönte meg szolgálatát és egy Gyurkovics Hunor festményt ajándékozott egykori lelkipásztorának.

Szabadka lelkipásztorai , segédlelkipásztorai, gondnokai, kántorai:

1. Szilády Áron lp.( beszolgáló lp. Kiskunhalasról)
2. Török Lajos lp., gondnok: Sároy Szabó László
3. Benedek Antal lp.( 1892-1896)
4.Decsy István h.lp. (1896-1899) , gondnok: Sároy Szabó László
5. Barsy László lp.(1899- 1923), gondnok: Nánay Mihály
6. Kovácsy Sándor lp.(1922-1934)
7. Keck J. Zsigmond lp.( 1935-1944), segédlelkészek :Baksa Árpád, Dr. Tóth Kálmán Vecseri János Vietorisz Lajos,  hitoktatók: Barsy Lászlóné,  ifj. Jász Istvánné.
Kántorok :Simonyi Géza, Barsy Ilona, Kezes Péter, Salamon Árpád és JaksicsnéTuba Ilona.
8. Póth Lajos lp.(1945-1983) , gondnok: Nagy Gyula, Nagy Gyula,Nagy Imre
Kántorok :Salamon Árpád, Jaksityné Tuba Ilona
9.Mg. Póth Emil lp. ( 1983-1997) , gondnok : Nagy Imre, kántorok: Póth lldikó , Vad Józsefné

Felhasznált forrásmunkák

1. Szabadka (1428 - 1918)     Pannon Press - Szabadka
- Első fejezet,  Magyar László: Szabadka rövid története 1918-ig

2. Református Képes Naptár az 1969 és 1989 évekre
- Jaksicsné Tuba Ilona : In memoriam  Kovácsy Sándor
- Rencsényi Tibor: Beszélgetés Póth Lajos lelkipásztorral

3. Református Élet 1966 július
- Póth Lajos : Subotica - Szabadka

4. A Szabadkai Rerormátus Keresztyén Egyházközség történetéből
- Dr Mérey Andor presbiter  összeállítása a régi jegyzőkönyvek, egyéb
            adatok ésemlékezések alapján.

5. A Szabadkai Rerormátus Keresztyén Egyházközség honlapja az interneten
- Múltunk
- Történések 1945-ig
- Történések 1945 után
- Új templomunk építése