(1945 - 2016)  

                    A Szabadkai Református Egyházközség tiszteletbeli presbitere volt.

Tiszteletére.

            "Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett." (ApCsel 20,28)

            Kasza József testvérünk mindig azon fáradozott, hogy gyülekezetünkben, a gyönyörűen felújított, tiszta, rendezett templomunkban napról napra hangozzanak építő szent igék, Istenhez szárnyaló buzgó imák, felcsendüljenek Istent magasztaló dicséretek, zsoltárok, himnuszok. Tanúbizonyságok, hogy ma is Istenben bízunk, lankadatlan, erős és töretlen hittel.

            Tudta és állította azt, hogy Istent illeti a hála, dicséret és magasztalás, mert az Ő kifogyhatatlan gondviselése őrködött rajtunk a lezajló esztendőkön át. Istenünknek köszönhetjük, hogy a mi népünket, egyházunkat az idők sokszor veszedelmes, zúgó zivatarában elvészni nem engedte.

            Szerény, Istenfélő ember volt, mindenkihez kedves, mindenkihez közvetlen, még akkor is, amikor a Köztársasági Kormány alelnöki posztját töltötte be 2003-ban. Mindig azon fáradozott, hogy magyar nemzetünk egyenrangú legyen a Vajdaság Autonóm Tartomány területén élő és munkálkodó többi nemzettel. Amikor ezt a magas tisztséget betöltötte, akkor is ellátogatott az egyházközségünkbe, mindig érdeklődött felőlünk és természetesen segített, mert nagyon segítőkész ember volt.

            Nagy hibát, mulasztást követnénk el, ha nem említenénk meg azt az időszakot, amikor Szabadka polgármestere volt (1989-2001), ugyanis ebben az időszakban anyagi támogatás mellett szállt síkra, segített, és amit megígért, azt mindig betartotta. Egyházközségünk mindezért hálával és nagy köszönettel tartozik, még egyszer köszönet érte.

            Nehéz elgondolni, hogy templomunkban, gyülekezetünkben, egy kiváló, markáns egyéniséggel, egy igazi hívővel kevesebben lettünk, egy szék a templomunkban üres marad, de továbbra is erős hittel kell, hogy haladjunk a néha göröngyös, de csillagfényes utunkon, melyet Urunk rendelt el nekünk.

            Most, amikor Urunk, teremtő Istenünk magához rendelte, neki e földi vándorút eddig tartott. Ez alkalommal is kifejeznénk őszinte részvétünket családjának,  és kedves Józsi testvérünk, a mennyei, angyali karban NYUGODJ BÉKÉBEN, emléked örökké őrizni fogjuk.

2016 februárja.