Egyházunk életében történelmi esemény színhelye volt Szabadka szeptember 25-én, ugyanis egyházközségünk fennállásának 150-ik évfordulóját ünnepelte. Az ünnepség Bányai Béla László lelkipásztorunk és a presbitérium vezetése alatt sikeresen lezajlott.

„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr.” (5Móz 8,2)

       Szabadkán az 1800-as évek elején kezdtek letelepedni protestáns vallású emberek, ugyanis addig, Mária-Terézia uralkodása idején, csak római katolikus vallású polgárok letelepedését engedélyezték. Kezdetben a kicsiny református gyülekezet nagy küzdelmet vívott azért, hogy templomot építhessen magának. Az első templomot 1900-ban szentelték fel, de a városrendezés végett hamarosan lebontották. A jelenlegi templom 1970-re készült el, éspedig Póth Lajos lelkipásztor idejében. Őt követte Póth Emil, majd Surányiné Réti Katalin. Jelenleg Bányai Béla László, marosvásárhelyi születésű lelkipásztor pasztorálja a gyülekezetet, hirdeti az evangéliumot.

„A tegnap: elmúlt, a ma: ajándék, holnap: segít az Úr!”

            Az ünneplő gyülekezetet jelenlétével megtisztelte:                                               

-          Halász Béla, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspök ura (aki hajdan tagja is volt a gyülekezetnek, sőt, itt keresztelte családtagjait is)

-          Dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspök ura Magyarországról

-          Bácska esperese, és Bánát nyugalmazott esperese, Orosz Attila és Marton Károly lelkipásztorok

-          Szabadka város polgármestere, Maglai Jenő

-          a Magyar Nemzeti tanács elnöke, Hajnal Jenő

-          testvérgyülekezeteink képviselői: Kiskunhalasról, Szegedről, Erdélyből és Hollandiából- Vordenből (a holland testvérekkel a kapcsolat 38 éve tart, vallási, egyházi szinten)

-          a szórványban élő hívek képviselői, valamint városi szinten a többi történelmi egyházak képviselői

            Az ünnepi istentiszteletet Dr. Szabó István püspök tartotta, aki a 150-ik zsoltár szövegét vette alapnak, ebből merítette mondanivalóját. Kihangsúlyozta, hogy kis gyülekezetünk, fecskefészekkel hasonlítható össze, mely büszkén fennáll, gyarapszik és sikeresen működik. Majd idézte az említett zsoltárunkból a következőt:

            Minden lélek dicsérje az Urat!

              Dicsérjétek őt kürtben, ékes éneklésben; hegedűkben, lantokban és hangos citerákban az Úrnak zengedezzetek! Sípokban, orgonákban és más szép muzsikákban. Örvendjetek az Istennek!

              Az Urat cimbalmokban és egyéb szerszámokban mindnyájan dicsérjétek, citerát pengessetek, az Úr szent nevét dicsérvén! Istent magasztaljátok: dicsőség Istennek! Ámen.

            Az istentiszteletet ünnepélyesebbé tette egyházközségünk énekkarának szolgálata, mely Tamás Sándor kántor vezetésével három szólamban négy énekszámot adott elő magyar, német és latin nyelven. A Hollandiából érkező vendégek külön tapssal jutalmazták énekkarunkat, a DER HERR SEGNE DICH (Az Úr áldjon téged) énekszám előadása után.

             Az Istentisztelet befejeztével a vendégek és a jelenlevő gyülekezet tagjai ünnepi ebéden vettek részt.