„Emberé a munka, Istené az áldás. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői…”

(Zsolt 127 – részlet)

            Reformátusanyaszentegyházunk népe a történelem viharaiban több mint negyven országba szóratott szét, azonban belső, lelki egysége megmaradt. Amikor a szabadkai református egyházunk 150 éves fennállását ünnepli, hibázna, ha nem emlékezne meg bővebben azokról az évekről, melyekben református templomunk épült.

            A jelenlegi templom 1970-re készült el, Póth Lajos lelkipásztor idejében, aki négy évtizeden keresztül volt a gyülekezet lelkipásztora (1945-1983). 1968-at írunk, amikor a gyülekezet megvette a telket a jelenlegi Zombori úton, és azon nyomban nekilátott a tervek készítésének. Nemsokára, 1969. július 4-én megtörtént az alapkő letétele. Szinte emberfeletti munka után, egy évre rá, 1970. július 4-én felszentelésre került a templom. A szentelésen a vendégek száma közel ezer volt.

            Az első imák magyar, német és szerb nyelven hangzottak el, Póth Lajos lelkipásztor tolmácsolásában. Egyházunk püspöke akkor Csete K. István, pacséri lelkipásztor volt. Ő is megtisztelte a vendégeket jelenlétével, üdvözlőbeszédével és igehirdetésével. Továbbá jelen volt a Bácskai esperes és Buda József lelkipásztor Újvidékről. Kimagasló vendégünk volt még Dr. Hans Keller, Svájc nagykövete, és Hans Schaffert, svájci református lelkipásztor. Magyarországról a Duna-melléki püspök, Szamosközi István hozta üdvözletét.

            Póth Lajos lelkipásztor Verbászon járt iskolába, ott is érettségizett, majd ezután döntött a teológia mellett. Romániában két évet tanult, majd Svájcban folytatta tanulmányait. A Baseli tanulmányaihoz az ösztöndíjat egy svájci lelkész biztosította, kiérdemelten, mert ekkor már a német nyelvet kiválóan ismerte. Egy év után a Bonni teológiai egyetemen folytatta tanulmányait. Az első lelkészképesítő vizsgát Kolozsváron tette le 1932-ben. Ekkor Ágoston Sándor fő esperes maga mellé hívta segédlelkésznek, így került Feketicsre (Bácsfeketehegyre). Itt 1936-ban megválasztották a német ajkú gyülekezet lelkészének.

            Póth Lajos lelkész 1945 őszén került Szabadkára. A II. világháború befejeztével, a fasizmus bukása után, megalakult a nagy szocialista Jugoszlávia, melyben 22 millió lakos élt. Hat köztársaság, két tartomány, számtalan vallási felekezet, Szlovéniától Bosznia-Hercegovinán keresztül Macedóniáig terjedt (különböző népek éltek területén: albánok, bosnyákok, horvátok, muzulmánok, szerbek, magyarok, szlovákok, stb.). Ma Vajdaságban 26 nemzetiség él. Vallási élet volt, van, és Isten kegyelméből, remélhetőleg lesz is. Nagy példa áll előttünk Póth Lajos lelkipásztor személyében, aki kitartással, erővel, hittel, a presbiterek segítségével templomot épített. Urunk is melléjük állt, támogatta őket a templom építésében, segített nekik, megjutalmazta őket rendíthetetlen hitükért.

            „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében, és Jézus Krisztusban, az ő egyszülött fiában...”

            Feketicsen, 2010-ben, egy presbiteri találkozón általános vélemény és megállapítás alakult ki arról, hogy az első időkben sokkal több hívő látogatta a vasárnapi istentisztelet, több ember hallgatta Isten szavát.Ha már itt tartunk, ha bárki is belelapozik a párt statútumába, alapszabályzatába, nem fog olyan mondatot találni, ahol vallási tilalomról lenne szó, mert nem is volt beleírva. Nem rombolták le a templomokat, dzsámikat, imaházakat. Vajdaságban ezek ma is állnak, a települések díszei, függetlenül attól, hogy milyen népek élnek többségben: szlovákok, magyarok, románok, ruszinok, szerbek stb.

            Póth lelkész úr azt vallotta, hogy a jó pap holtig tanul, ezért tanult és tanított. Negyven éven keresztül foglalkozott a fiatalokkal, jól felkészítette őket a hittanvizsgákra, nála konfirmáltak a szórványokból származó fiatalok is (Bácsszőlős, Kanizsa, Horgos, Zenta, Ada). 1983-ban ment nyugdíjba.

            „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr.” (5 Móz 8,2)

            Most, amikor az Úr karjaiban ül, és figyeli cselekedeteinket, valószínűleg ezt üzenné nekünk:

            „Legyetek tehát ti is türelemmel,

            és erősítsétek meg a szíveteket,

            mert az Úr eljövetele közel van.”  (Jakab 5,8)

2015 októbere.