Presbiterünk élete
"A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképpen a kik a beszédben és tanításban fáradoznak." (1Tim 5,17)
Ágyas Árpád testvérünk immár két mandátumban presbiteri funkciót tölt be a Szabadkai Református Egyházközségünkben.
A múlt században, pontosabban 1960-ban költözött Szabadkára. Bácskossuthfalváról jött, és mindjárt bekapcsolódott, tagja lett egyházunknak, mint erős, református hittel rendelkező ember. Egyházunk iránti szeretete az óta sem szűnt meg. Ma is azon fáradozik, hogy templomunkban alkalomról-alkalomra Istenhez szárnyaló imák, építő szent igék hangozzanak. Büszkén újságolta, hogy családjában ma már három Ágyas vezetéknevet viselő generáció látogatja egyházunkat.
Nagy öröm és boldogság az, amikor az istentiszteleten három generáció vesz részt. Ezért Istenünket illeti a hála, jól tudja ezt Árpád testvérünk is. Elmondta, hogy a mindennapi imádkozás után a biblia és a zsoltároskönyv a lelki tápláléka.
A gyülekezetben való énekléssel a reformáció ajándékozta meg az emberiséget. Századokon keresztül, ősidők óta énekesek zsoltárokat énekeltek, zenészek fújták a trombitákat, kürtöket és fuvolákat, ütötték az üstdobot és cintányérokat, hárfát és lantot pengettek. Dicsérték az Urat kürtben, ékes éneklésekben, hegedűkben, lantokban, hangos citerákban, sípokban, orgonákban és más muzsikákban.
Az utóbbi időben Árpád unokája, a gimnazista Ádám aktívan részt vesz az egyházi eseményekkor a zenei kíséretben. Kiválóan játszik harmonikán és tamburán. Tavaly, mikor egyházunk fennállásának 150. évfordulóját ünnepelte, Ádám is fellépett a zenei kíséretben, kísérte egyházunk kórusát.
Árpád testvérünk unokája is tudja, hogy egyházi énekeink a szenvedőknek vigasztalás, az örvendezőknek áldás, az erőtleneknek erő, a bűnbánóknak bocsánat, az elhagyottaknak pedig a gyógyító szeretet forrása.
A továbbiakban is Isten gazdag áldását kérjük Árpád presbiteri szolgálataira, fiának magánvállalkozói tevékenységére, és a kis unoka zenei és tanulmányi sikereire.
2016 februárja.