A konfirmáció gyülekezetünkben legkorábban VII. osztályban lehetséges, melyet gyülekezeti gyermekkori hitoktatás, majd konfirmációi előkészítő előz meg.  Felnőtt korban ugyanúgy lehetséges a  konfirmáció, melyet szintén( csoportos vagy egyéni ) felkészítés előz meg , mely gyülekezetünkben legalább 8 alkalom. Amikor megkereszteltek Isten tette meg az első lépést felénk. Szüleink, keresztszüleink fogadalmat tettek, hogy úgy nevelnek, neveltetnek, hogy esélyünk legyen megismerni ezt az Istent, aki már kiskorunkban elfogadott
A konfirmáció személyes , felnőtt kori döntés ( latinről magyarra fordítva: megerősítés) , melyben kijelentjük:
1.nekünk is kell Jézus, hozzá szeretnénk tartozni, szeretnénk Őt követni, hiszünk benne
2. egy közösség, közelebbről a református gyülekezet tagjai szeretnénk lenni ,  oda tartozni,  úrvacsorával élni, benne szolgálni,   anyagiakkal is támogatni ezt a  közösséget
A konfirmációval válik tehát valaki  nagykorúvá a hitben, ekkortól élhet úrvacsorával is. A konfirmáció nem jelent ,, lekonfirmálást ,, , sokkal inkább a felnőtt keresztyén élet kezdetét. A konfirmáció után szeretettel várjuk ifjainkat az ifjúsági bibliaórákra , a felnőtt konfirmandusokat pedig a  különböző kisebb körökbe, ahol további segítséget kapnak, hogy  a hit útján tovább haladjanak, mélyüljenek.

Hitvallás és fogadalomtétel a konfirmáció alkalmával

1) Akarsz-e a református anyaszentegyház tagjává lenni ?
-Akarok

2) Hiszed-e és vallod-e , hogy Jézus Krisztus evangéliuma Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére, hogy Jézus Krisztus az egyetlen közbenjáró Isten és az emberek között és egyedül az öbelé vetett hit által igazulunk meg ingyen, Istennek kegyelméből ?
Hiszed-e , vallod-e ezt ?
-Hiszem és vallom.

3) Tegyünk vallást a mi hitünkről, mondjuk el együtt , hangosan az Apostoli Hitvallást .

-Hiszek egy Istenben…………..

3) Ígéred-e és fogadod-e , hogy a Jézus Krisztusnak igaz követője, református anyaszentegyházunknak holtig hűséges , engedelmes, áldozatra kész híve leszel ?
Ígérem és fogadom

Akik konfirmáción gondolkodnak, azoknak szolgáljon bátorításul Erdélyi Endre és Erdélyiné Egei Erika vallomása, akik felnőtt korukban szánták rá magukat erre a lépésre :
Mindketten Szabadkán konfirmáltatok felnőtt korotokban. Mi vezetett benneteket ehhez a döntéshez és milyen élmény volt a konfirmáció?
E.né E. E.: Érdekes volt, hogy amikor az esküvő előtt felkerestük Katalint azzal a szándékkal, hogy szeretnénk templomi esküvőt is (én megkeresztelve sem voltam), a lelkésznő feltette a kérdést, hogy a ,,tortából ,,hány ,,szeletet,, szeretnénk. Azaz összead minket úgy, hogy nem vagyunk a református egyház tagjai, vagy szeretnénk több ,,szeletet,, tehát megkeresztelkedni, konfirmálni is. Nem kellett sokat gondolkodnom, hiszen meggyőződésem volt, hogy ha már találtunk egy ilyen közvetlen, segítőkész, elhivatott lelkipásztort illetve szeretetre méltó gyülekezetet, miért ne valósítsam meg azt, hogy én a reformátusok közé tartozzam hivatalosan is.
A konfirmáció csodálatos élmény volt, és jó érzés volt utána arra gondolni, hogy most már én is az Úr egyházához tartozom és a református hívek közé, akik meghatóan szoros közösséget formálnak egymással.
E. E.: Engem még csecsemőkoromban megkereszteltek (római katolikus szertartás keretében), de nem jártam hitoktatásra, templomba is csak esküvőkor és néha karácsonykor. Minél idősebb lettem, annál inkább kerestem az Urat. A magam módján imádkoztam, néha elmentem vasárnapi misére. 
Erikával való találkozásom után (habár Ő nem volt vallásos), mikor már felmerült az esküvő gondolata, ismerkedtem meg a református vallással. 2010 májusában, miután elkezdtük tervezni az esküvőnket, kerestük fel Surányiné Réti Katalin lelkésznőt. Nem tudok elégszer köszönetet mondani Neki az önzetlen segítőkészségéért, rugalmasságáért, amit velünk szemben tanúsított. Segítségével, a könyvekkel, filmekkel, amiket adott és a magyarázatokkal úgy érzem egyre jobban megértettem magát a kereszténységet, mint vallást, s a református hit mivoltát.
Egyszerű emberként talán nem is szabadna kimondanom ilyet, de úgy érzem, hogy Katalin révén elindult bennem valami. A Szentlélek fokozta bennem azt a belső érzést, vágyat, hogy közeledjek Urunkhoz, Jézus Krisztushoz, s emberi értelemmel és hittel keressem Őt, s igyekezzem a mindennapok nehézségei közt is meglátni mindazt a jót, amit Ő nyújt nekünk (amit sajnálok, hogy mivel még albérletben lakunk, és hosszú távon nem is Budapesten tervezünk letelepedni, ezért nincs még egy állandó református közösség, ahová csatlakozhatnánk).
A konfirmáció egy csodálatos és felemelő esemény volt, mely egész életre szóló, maradandó élményt adott, hogy a gyülekezet előtt is vallást tehettünk hitünkről.