A templomi esküvő  sokkal több, mint egy szép, ünnepélyes  ceremónia. Lényege : Isten áldását kérjük a házaspár közös életére, hisz valljuk : ,, emberé a munka, Istené az áldás ,, . A templomi esküvő általában a polgári esküvő után történik, amikor a  párok fontos dolgokat fogadnak meg Isten és a jelenlévők előtt egymásnak. Ennek beartásához is kérjük az Úr segítségét, hisz nekünk embereknek olykor még kisebb fogadalmakat is nehezünkre esik betartani saját erőnkből. 

Az egyházi esküvő tehát  nem  csodaszer , ha valaki nem bízik meg Isten segítő szeretetében, a szertartás önmagában nem segít rajta. Mégis óriási a jelentősége, hogy az Urat segítségül hívva, vagy anélkül indul-e el egy házasság.
Hogy erről  és sok minden másról is beszélgethessünk, minden jegyespárt jegyesbeszélgetésre  és minimum két istentiszteletre elvárunk az esküvő előtt. Az időpontokat a lelkipásztorokkal kell egyeztetni.
Szeretettel várunk mindenkit, aki Isten áldását szeretné kérni házasságára! Szolgáljon bátorítóul az Erdélyi Endre- Egeiné Erdélyi Erika házaspár vallomása :
Miért volt fontos számotokra, hogy templomban is megesküdjetek?
E.né E. E.: Az Úr áldását is szerettük volna kérni a házasságunkra. Ez nagyon fontos volt számunkra. Úgy gondoltuk, hogy „csak” a mi erőnk, munkánk kevés lehet a boldog házassághoz, szükségünk van az Úr segítségére, munkálkodására is a mi életünkben.
E. E.: A mai világban már nem divat a házasság- már a polgári esküvő sem. Sokkal kényelmesebb csak úgy „összebútorozni” valakivel, az elköteleződés veszélye nélkül. A mai fiatalok jó része fél az elköteleződéstől. A mai világban csak azt nézi mindenki, hogy hogyan lehet még többet, még jobbat… Ez érvényes a párkapcsolatokra is. Nem mernek megállapodni, mert mi van, ha jön egy jobb, szebb, tökéletesebb (vagy elsőre úgy tűnhet, hogy jobb…).
Mi ezt nem így gondoljuk. Mindketten úgy érezzük, hogy megtaláltuk az igazit, aki mellett ott vagyunk és kitartunk- ahogyan azt a református esküvő szövege is mondja. Ezért is volt számunkra fontos, hogy ne csak papíron legyünk házasok, hanem az Úr áldását is kérjük házasságunkra. Mint ahogyan azt Katalin lelkésznő az esküvői prédikációban oly szépen és meghatóan kifejtette, hogy áldás nélkül is el lehet indulni a közös úton, de az Úr áldása egy olyan pluszt jelent, amit nem pótolhat semmi sem.

A jegyespároknak ajánljuk figyelmükbe az alábbi két írást , mely hasznos lehet a házasságra való felkészülésben :
Holtomiglan - holtáiglan

Jegyesbeszélgetés
(+Dr. Csiha Kálmán erdélyi református püspök és
+Csiha Kálmánné  Emese ref. lelkipásztor)

Előszó

Az autóutak mentén útjelző táblák állnak. Azért állították őket oda, hogy velük a forgalmat meg könnyítsék és csökkentsék a balesetek számát. Úgy is lehet autót vezetni, hogy nem törődünk ezekkel a táblákkal, de akkor előbb vagy utóbb karambolozunk.
A házaséletnek is megvannak a maga figyelmeztető táblái, hisz a házasélet is egy ismeretlen, veszélyeket és örömöket rejtő csodálatos út azok számára, akik elindultak rajta. Lehet ezen az úton úgy is járni, hogy nem törődünk ezekkel a táblákkal, de akkor előbb vagy utóbb itt is karambolozunk. Ha alaposan körülnézünk, lám, mennyi karambolozott házasság, mennyi végérvényesen összetört boldogság van a világon.
Ebben a beszélgetésben ezekről az útjelző táblákról lesz szó. A táblákat nem mi terveztük. Az rendelte őket, aki legjobban ismeri az életet, mert ő teremtette azt. Érdemes hát rájuk figyelni, nem csak most, hanem mindvégig az úton: "holtomiglan - holtáiglan".
Figyelő szemet, nyitott szívet és jó utazást kívánunk!

Házassági eskü

Mondjad elsőbben is te, keresztyén férfiú:
"Én N. N. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök, igaz Isten, hogy ezt a nőt, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem; szeretetből veszem el őt Isten törvénye szerint feleségül; hozzá hű leszek; vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője leszek.
Isten engem úgy segélyen."

Mondjad te is, keresztyén nő:
"Én N. N. (leánynevét mondja) esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök, igaz Isten, hogy ezt a férfiút, akinek most Isten színe előtt kezén vagyok, szeretem: szeretetből megyek hozzá Isten törvénye szerint feleségül; hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges segítőtársa leszek.
Isten engem úgy segéljen!" Ámen. 

Az esküszöveg jelentése

Ez az esküszöveg, amit el fogtok mondani esküvőtök alkalmából. Az a tapasztalatunk, hogy sokan elmondják ezt a szép szöveget a lelkipásztor után, de annyi minden egyéb tölti be, köti le ilyenkor sok fiatal figyelmét, hogy nem is igen tudják azt, hogy mire mondják: "Isten engem úgy segéljen." Van, aki izgatott, oda sem figyel az esküszöveg értelmére, s csupán arra törekszik, hogy pontosan mondja a lelkipásztor után; van, akit a külsőségek foglalnak le, miközben egy olyan szöveg hangzik el, aminek a betartása a biztosítéka a boldog házaséletnek.
Mivel külön-külön mondjátok a neveteket, ezért már az én" szócska ki mondásakor arra kell gondolnotok, hogy itt egészen és pontosan az „én” szeretetem, az „én” hűségem megőrzéséről van szó.
A Szentháromság Isten nevére tesztek esküt. A konfirmációkor azt tanultuk, hogy Isten nevét könnyelműen nem szabad ajkunkra vennünk. Mivel itt és most éppen az ő nevére mondjuk az esküt, ezért halálosan komolyan kell vennünk azt. E szent eskü megtartása boldog jövendőtök kezessége.
"Szeretem, szeretetből veszem el őt Isten törvénye szerint feleségül" - "szeretetből megyek hozzá Isten törvénye szerint feleségül". A "szeretem" szócskát sokszor elmondtátok egymásnak; elmondtátok szüleiteknek, és most elmondjátok Istennek gyülekezetünk közösségében.
Van szeretet s van szerelem. Mindkettőnek ott kell lennie most szívetekben. De nem csak most, hanem egész életeteken át. Közben módosulni fog mindkettő. Most természetes, hogy a szerelem a nagyobb, de azután majd a szeretet lesz erősebb. Az Ószövetségben azt olvassuk: "A tűz az oltáron el ne aludjék!" Nagyon vigyázzatok, hogy ez a tűz a házasélet szent oltárán soha ki ne aludjék, mert ha kialszik, idegen tüzek fognak rajta égni. Kölcsönös szereteteteknek olyan erősnek kell lennie, hogy egymásnak legjobb barátai és igaz testvérei is legyetek.
"Hozzá hű leszek." Egy külföldről hazatért fiatal pár elhatározta, hogy ők is szabad házasságban fognak élni, úgy, ahogy ott látták barátaiknál. Megegyeztek: nem kalitka a házasélet, mindenki akkor és úgy éli a maga alkalmait, amidőn és ahogy az adódik. Ennek ellenére szerethetik egymást, nevelhetik gyermekeiket, de az "alkalmakat" nem hagyják ki. Ment egy ideig. Már-már úgy látszott, hogy ez a kötetlen élet jó, hisz szabadok voltak s élvezték ezt a veszélyes "játékot". Egy idő múltán a férj, csupán érdeklődésből, faggatni kezdte feleségét, majd komolyan inni kezdett. Nappal dolgoztak, éjszakánként reggelig gyötörték egymást kérdéseikkel. Ideggyógyászati kezelés következett, de a barátok szeretete, imádsága melléjük állt. Elkezdték újra az életet, de most már azzal, hogy "hozzá hű leszek". dk maguk ajánlották: szívesen eljönnek jegyesbeszélgetésre, hogy elmondják: nem érdemes az úgynevezett "szabad" házaséletet élni; mert a házasság csak úgy szép, ha "hozzá hű'" vagyok. A legkisebb hűtlenség felboríthat mindent: nincs többé bizalom egymás iránt, csak a féltékenység áradata indul el vele. A Kísértő minden embert megkísért. Megkísérel rávenni a hűtlenségre, de Isten feléd nyújta segítő kezét, ha hiszel benne. Ez a kéz megmenthet téged és benneteket.
"Vele megelégszem." A megelégedés igen szép szavunk. De nagyon kevés megelégedett ember él ezen a földön. Inkább elégedetlenkedik mindenki. Sohasem jó, ami van, s mindig az kell, ami nincs, vagy ami nem az enyém. Sokat kell azért tennünk, hogy egymással megelégedettek legyünk. Legyen egyik célja életemnek,hogy mindent úgy tegyek, hogy férjem vagy feleségem megelégedett legyen velem. Szeressem úgy, hogy megelégedett legyen a szeretetemmel.
Ha férjem szeret vasárnap délután elmenni a meccsre vagy halászni, akkor nem kezdem már csütörtökön, hogy "te mindig mész", hogy "sohase vagy velem", hanem megértem őt. Valóban, nekem is szükségem van egy szabad délutánra, hisz könyvemet már egy hete nem nyitottam ki, hisz soha sincs időm egy kicsit magammal is törődni, a magam kényelmére is gondolni; majd a meccs végére szembemegyek vele, azután sétálunk együtt, de mégis szép volt ez a vasárnap délután! Ha szereti a férjem, hogy otthon is "jól nézzek ki", akkor nem járok piszkos kötényben, elszakadt ujjú ruhában, hisz kinek akarok szép lenni, ha nem neki? Úgy csinálok mindent, hogy megelégedett legyen velem! - Természetesen ugyanez vonatkozik a férjre is. Mindketten tennünk kell valamit azért, hogy egymással megelégedettek legyünk.
„Vele szentül élek.”  A "szent" szó azt jelenti, hogy igazán és őszintén törekszem a szép, tiszta életre. Az őszinteség az egyik alappillére a házaséletnek. Rettenetes az olyan élet, ahol nem tudnak a házasfelek felszabadultan és nyíltan mindent együtt megbeszélni. Akkor is el kell mondanunk egymásnak mindent, ha ezzel fájdalmat okozunk neki. Egy fiatal házaspár elmondta, hogy azért tudták megmenteni házasságukat a válástól, mert a férjnek volt bátorsága elmondani feleségének őszintén egy kolléganője iránti hirtelen fellángolását, mely behálózta őt. Nem azért mondta el, hogy felbomoljék a házasságuk, hanem éppen azért, hogy a felesége segítsen megmenteni azt. Isten bölcsességgel áldotta meg az asszonyt, aki Istentől kért erőt és útmutatást. A jégszekrényre gyűjtött pénzükkel elmentek két hétre szabadságra, s meggyógyultan jöttek haza. Mert a "vele szentül élek" esküjük már nem csak szó volt csupán, hanem közös, szent élet. Mindketten "szentül" akartak élni azután egymással.
„Vele tűrök, vele szenvedek.” Amikor idáig jutottunk el a beszélgetésben, egy kis menyasszony azt mondta: "Egész életemen át neki kell majd tűrjek?" - Nem azt mondjátok az esküben, hogy "neki", hanem azt, hogy "vele", s ez nagy különbség mondottam. - Sokszor neki is kell tűrni. Két teljesen idegen ember voltatok még egy évvel ezelőtt is, s most vasárnaptól kezdve minden közös lesz köztetek. Két különböző életnek kell összehangolódnia, hát hogyne kellene neki is tűrni. De itt az eskütökben azt mondjátok el: vele tűrök, vele szenvedek. Ami fáj az egyiknek, az a másiknak is fáj; ami gond az egyiknek, az a másik gondja is.
Ha nagyon fáradtan és gondterhelten jön haza a férj és kezdi mondogatni a konyhában foglalatoskodó feleségének nehézségeit, de az így felel rá: - Nem látod, hogy éppen rántást kavarok, s így nincs időm meghallgatni a mondókádat, majd délután - akkor súlyos hibát követ el. Délután kérdi a férjét: - Miért is jöttél olyan gondterhelten haza? - Már túl vagyok rajta, hagyd, semmiség volt az egész. - De ez elég volt ahhoz, hogy az amúgy is nehezen megszólaló, csendes férj többé egyszer se mondja el gondját, mert nincs úgyse kinek elmondania, mert a felesége egyszer főz, máskor mos. Csak egyszer mellőzzük a "vele szenvedek" esküt, kialakulhat belőle egy olyan házasélet, melyben lassan-lassan nincs már beszélnivalójuk egymással a házastársaknak.
Vagy az asszony mondaná el azt a sok igazságtalan pletykaságot, amit ráfogtak, de a férjnek nincs ideje meghallgatni őt, mert végigdőlve a díványon éppen sportújságot olvas. Felesége megharagszik, s ezentúl a "barátnőivel" beszéli meg azt, amit jobb lett volna a férjével megbeszélnie. A "vele tűrök" könnyűvé teheti a szenvedést; a "nélküle tűrök" sokszor elhordozhatatlanná változtatja az életet.
„Sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan hitetlenül el nem hagyom.” Mit jelent ez? Beszéljen erről két példa!
Egy Parkinson-kóros asszony, látva rohamosan súlyosbodó állapotát, a kórházban elhatározta, hogy mikor hazamegy, megbeszéli férjével, hogy békességben váljanak el. Ismerte férje vérmérsékletét; szerette, és ezért határozta el, hogy szabadságot ad neki, mert ő már feleségi kötelességének eleget tenni nem tud. A kórházi beteglátogatás alkalmával el is mondta szándékát lelkipásztorának. Mire hazament a klinikáról, férje már beadta a válókeresetet, anélkül hogy ezt megbeszélte volna feleségével. "Sem betegségében?" Lám, betegen már nem kellett a felesége.
A másik eset: egy fiatal, negyven év körüli férfinak érszűkület miatt amputálták az egyik lábát. Nagyon nehezen szánta reá magát, csak a nagy fájdalmak döntöttek a műtét elvégzése mellett. Fiatal, kedves felesége gyógyította meg lelkileg az öngyilkosság szélén álló férjet azzal, hogy megnyugtatta: neki és gyermekeiknek éppen olyan értékes marad, mint amikor megvolt mindkét lába. "Őt sem betegségében hitetlenül, azaz hűtlenül el nem hagyom!" A szeretet a szenvedésben csak mélyül, de ahol nincs, ott nincs minek elmélyülnie!
„Hűséges gondviselője - hűséges segítőtársa leszek.” Nem szabad felcserél ni a kettőt. A feleség ne akarjon erélyes magatartással gondviselő lenni, s a férj ne legyen felesége segítőtársa csupán! A teremtés koronája a férfi. De legyen igazi férfi! Gondokat viselő, háza népét féltőn szerető, értük élő férfi. A feleség legyen a szó legteljesebb értelme szerint segítőtárs, aki mindig tudja, hogy a férjnek nem erélyes káplárra van szüksége, aki parancsol, hanem melegen érző, szerető szívű segítőtársra.
„Isten engem úgy segéljen!” Merészség lenne ezt csak mondani. Szív szerint kell átérezni ennek az esküzáradéknak a jelentőségét. Amíg mondjátok a házassági esküt, ezt a mondatot ott kell kísérnie szívetek mélyén ennek az imádságnak:
Segélj engem, Istenem, hogy ezt az esküt megtarthassam, úgy segélj engem mindenben, édes Isten, hogy házassági eskümet megtarthassam.
Ezért végződik úgy a házassági eskünk szövege, mint minden imádságé: Ámen.

„Szeretem”

A házassági eskü szövegének központi helyén ez a szó van: szeretem. Házasságot kötni valóban csak úgy érdemes, ha szeretjük egymást. A Szentírás azonban kétfajta szeretetről beszél: az erószról és az agapéról, azaz az önző és az önzetlen szeretetről. Az erószban több az erotika: a testi vonzalom. Az önző szeretet kapni akar. Szeretne kiegészül ni a másikkal. Az agapé, az önzetlen szeretet adni akar: szeretné kiegészíteni és boldoggá tenni a másikat. Az első a test, a második a lélek szerelme.
Az az igazság, hogy minden szerelem az önző szerelemmel kezdődik. Szeretem a másikat, mert kedves, mert jó, mert szép, mert jó vele lenni: egyszóval nyerek valamit vele. Ez a kezdet természetes, azonban nem elég alap a jó házassághoz. A matematika nyelvén szólva ez szükséges, de nem elégséges feltétel.
Valaki azt mondta: Boldog akarsz lenni? - Ne házasodj meg! Csak akkor, ha boldoggá akarod tenni a feleségedet. Érzed-e a különbséget a kettő között? Aki a házasságba azzal a gondolattal megy, hogy én boldog legyek", az boldogtalan lesz. Aki azzal a gondolattal köti meg házasságát, hogy boldoggá tegye a társát, az maga is boldog lesz. Mindenütt, így a házaséletben is érvényes Krisztus szava:
"Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt." Ennek a házaséletben megvan a maga lélektani magyarázata. Ugyanis az emberek lelke olyan, mint a tükör. A társamé is olyan. Ha a tükörbe belemosolygok, visszamosolyog. Ha beleacsarkodom, visszaacsarkodik. Ha nem nézek a tükörbe, a tükörből sem néz rám senki. A társam lelke is tükör. Ne várjam, hogy mindig ő legyen a kedves, a jó, a szeretetreméltó, hanem legyek én is az. Legyek először én az. Mosolyogjak bele a lelkébe, hogy az ő lelke is visszamosolyogjon reám. Mert ha én elkezdem keresni a magam akaratát, a magam szórakozását, a magam uralkodási lehetőségét, és egyre csak az igényeimmel jövök, akkor megkeseredve vagy visszahúzódik, vagy ő is elkezdi keresni a maga akaratát, a maga szórakozását, a maga igényeit. Egyszerre az lesz a fontos, hogy ki az erősebb. A házasélet belső csodája, a lélek titkos belső egysége összetörik, s nyomában csak a hatalomért való küzdelem marad. Hány ilyen hatalomért versengő házasélet van, amelyben a "felek" már csak az erőegyensúlyt próbálják úgy ahogy megtartani.
Az űrhajónak többlépcsős motorja van. Az első lépcső arra való, hogy felemelje a földről, és csak ha a második lépcső is begyúl, akkor fog felszállni a csillagokig, különben visszahull a földre. A házasságban az első motor az erósz, az önző szerelem; a második az agapé, az önzetlen szeretet. Az első, ami kapni akar, a második, ami adni akar. Sokszor azt látjuk, hogy nagy szerelemmel esküszik egy ifjú pár, s egy vagy két év múlva kiábrándulva egymásból, üres és keserű szívvel elválnak egymástól. Mi történt itt? Nem gyúlt be a második motor. Egy olyan házasélet űrhajója, ahol mind a ketten csak kapni akartak, visszahullt a földre, és nem jut már el soha a csillagokig.
Azért jó megvizsgálni önmagunkat: adni akarunk-e vagy csak kapni? Szeretjük-e a lelkét is a társunknak, vagy csak a testét? Szeretnénk-e akkor is, ha a vonat levágná a lábát, vagy ha elcsúnyulna? Mivel szeretjük? Csak a test, vagy a lélek szerelmével is? Önzetlenül, vagy csak önzően? Mit akarunk egy házaséleten át? Adni, vagy mindig csak kapni?
Az önzetlen szeretet a mindennapok kicsi dolgaiban is meglátszik. Nagyon fontos, hogy ha valamire kedve van az egyiknek, arra legyen kedve a másiknak is. Ha az egyik szeretne színházba, moziba, kirándulásra vagy templomba menni, legyen kedve a másiknak is. De ne úgy, hogy megmutatom, milyen áldozatot hozok, mert akkor semmit sem ér. Legyen öröm nekem az, hogy örömet szerzek a társamnak. Sok házasság ma azon romlik el, hogy valamire kedve van az egyiknek, de nincs kedve a másiknak. Holnap valamire kedve lenne a másiknak, de azért sincs kedve az egyiknek. Végül elindulnak két különböző úton. Megismernek valaki mást, akivel jobban szórakoznak, jobban egyetértenek, s máris vége a boldog házaséletnek. De ha még nem is szeretnek meg valaki mást, akkor is megindult az eltávolodás közöttük. Nem azonos többé a beszédtémájuk, az érdeklődési körük, és lassan- lassan leszoknak arról, hogy részesek legyenek egymás életében. így bomladozik az egység közöttük, holott a házasságban mindennek kell lennem: én kell hogy legyek a legjobb barát, de nekem kell a társam első "lelkipásztorának" is lennem. Ám ezt csak úgy lehet, ha megosztom és együtt élem át vele az életet.
A házasság testi-lelki együttélés. Az önzetlen szeretetnek a házasság testi vonatkozásában is meg kell nyilvánulnia.
A Szentírás Isten Igéje. Szent könyv. Isten szava, Isten üzenete van megírva benne. Ezért mindenről szó van benne, ami az életünkkel kapcsolatos. Szó van a házasság testi oldaláról is. "A feleségnek adja meg a férj a köteles jóakaratot, hasonlóképpen a feleség is a férjének. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége" (1 Kor 7,3-4). Isten akarata a házasság testi oldalát illetően is az önzetlen szeretet. Van házasság, amely azért megy tönkre, mert a házastársak közül egyik vagy mindkettő önző. Van házasság, amely azért megy tönkre, mert testi vonatkozásban jelentkezik az önzés. Az önzetlen szeretet azt jelenti, hogy a társunk örömét testi és lelki vonatkozásban egyaránt keressük. A házasélet útjának első jelzőtáblájára az önzetlen szeretet van felírva.

Két malomkő között

A házasélet útján van egy tábla, amire a szülők neve van felírva. Jó figyelnünk erre a táblára, mert a szülőkhöz való viszonyunknak döntő jelentősége van egész házaséletünk boldogságára nézve.
Mint lelkipásztor, tudom, hogy milyen sok családi élet tört össze azon egyszerű tényen, hogy a házastársak közül az egyik nem volt annyira intelligens, hogy társa édesanyjában ne egyszerűen csak az "anyóst", hanem a társa édesanyját lássa. Sok esetben a válásig vagy az ideggyógyintézetig lehet követni ezt az utat.
Amikor a házastársak közül az egyik valami bántót mond a másik szüleire, akkor ez a bántás a társa szívén megy keresztül. Mikor pedig társának a szülei mondanak sértőt reá, az szintén a társa szívén megy át. Ebben a helyzetben olyanná leszünk, mint a két malomkő közé tett búzaszem: őrlődünk. Még a legboldogabb pillanatokban is ott van a lelkünkben ez a fájó gondolat: Miért nem szereti a szüleimet? Miért nem szeretik a szüleim? - És ez a lelki tartalom kisugárzik. Mint valami fátyolos felhő ráborul legjobb napjainkra is, megmérgezi legszebb perceinket is. Nem beszélünk róla, mert úgy érezzük, úgyis felesleges, hiszen a kérdés megoldhatatlan. De lelkünkben hordozzuk, ahonnan néha-néha ki is robban, talán egy-egy egészen más tárggyal kapcsolatos ingerült szó alakjában, és belülről mérgezi meg egész házaséletünket, a társunkkal való belső lelki egységünket, mert a legmélyebb, a legérzékenyebb lelki szférát, a szülőkhöz való lelki kapcsolódást érinti, hiszen ők neveltek fel bennünket s ezer meg ezer titkos szállal kapcsolódnak hozzánk. Ezért ha őket bántják, nekünk is fáj, még akkor is, ha esetleg logikailag helye lenne a kritikának.
Ezért a saját boldogságunk érdekében szeressük a társunk szüleit. Ne kritizáljuk felettébb őket, még akkor se, ha a kritikánk igaznak látszik. Sohase felejtsük el: ha őket bántjuk, társunkat bántjuk, a társunk szívében romboljuk a hozzánk való kapcsolódást, és így önmagunk boldogságát tesszük tönkre. Ne legyünk féltékenyek a társunk szüleire. Higgyük el: hogyha együtt szeretjük őket, a társunk szívében még több hely jut az irántunk való szeretetre. Itt se akarjuk mindenképpen a "magunk életét megtartani", mert könnyen elveszíthetjük azt.
Az is előfordulhat azonban, hogy - esetleg tudat alatt - a szülők szívében merül fel valami féltékenység. Eddig a mamával beszélt meg mindent a leánya, most pedig azt látja, hogy a legintimebb dolgokba nem avatják be. Eddig ő vasalta a fia ingeit, tőle indult munkába vagy szórakozni, most viszont már egészen más a helyzet. Az élet valahogyan üressé vált, az árvaság és az öregedés árnya ott settenkedik már az ajtó előtt, és készül, hogy belépjen a házba. A fiatalok örömének látása egyfelől boldogságot jelent számára, másfelől azonban fájdalommal tölti el.
Meg kell értenünk szüleinket, annál is inkább, mivel egyszer mi is meg öregszünk és nekünk is férjhez megy a lányunk, illetve megnősül a fiunk. A legjobb gyógyszer itt is a szeretet. Meg kell mutatnunk nekik, hogy házasságunkkal nem vesztettek, hanem nyertek, mivel most már egy helyett ketten szeretjük őket, nem is beszélve arról, hogy majd jönnek az unokák, akiknek boldog gyermekmosolya a szeretet új színeivel fogja megajándékozni azokat, akik most egy kicsit árvának érzik magukat.
Ha pedig a szülők szeretete rossz irányú, s egyoldalú szeretetüktől vagy tudatalatti féltékenységüktől indíttatva mondanának valami rosszat a társunkról, sok szeretettel meg kell mondanunk nekik: "Édesanyám, ugye szereted édesapámat? Ugye rosszul esik neked, ha valaki rosszat mond róla? - Látod, én is úgy szeretem a férjemet, mint egykor te az uradat, és nekem is éppen olyan rosszulesik, ha valaki rosszat mond róla, ha a szavak mögött nem az iránta való igazi szeretetet érzem. Azért ha nem akarsz két malomkő közé tenni, ne bántsd, hanem szeresd azt, akit én szeretek. - Ha azt akarod, hogy boldog legyek. És gondolom, hogy azt akarod."
Fontos ezt a kérdést rögtön a házasság elején tisztáznunk. Sok házasságban az a hiba, hogy amikor még kicsi a tűz, akkor nem oltják el, mikor pedig nagyra nőtt a láng, akkor már nem tudják eloltani.
Vannak házasságok, amelyeket a szülőkhöz való viszony tesz tönkre, és vannak házasságok, amelyekre áldott áldásként hull a szülőkkel való szeretetkapcsolat pótolhatatlan értékének felejthetetlen ragyogása.
Érdemesebb ez utóbbit választani!

Boldognak lenni. ..

Minden ember és különösképpen minden házasulandó boldog akar lenni. Mégis mennyi boldogtalan, tönkrement házasság van! Pedig amikor esküdtek, mind-mind azt hitték, hogy boldogok lesznek. Vajon hol rontották el házasságukat? Jó lenne megkeresni a hibát, hogy ne kövessük el mi is azt, amivel mások tönkretették az életüket.
Biztos, hogy van örök élet. Az Úr Jézus ezt nekünk megígérte, s feltámadásával bebizonyította, hogy ő az úr a halál felett. De van egy megismételhetetlen földi élet is, és van ebben egy aránylag hamar elsuhanó ifjúság. Nagyon fontos ezt boldogan leélni. Egyszerűen csak azért, mert ha lehetünk boldogok, akkor miért legyünk boldogtalanok? - És mégis mennyien vannak, akik veszekednek, akik féltékenykednek és feldúlják az életüket, aztán majd lassan megcsendesednek, összeszoknak, kibékülnek - de ezalatt már elszállt az ifjúság, s későn veszik észre, hogy földi életük legszebb éveit el pazarolták.
Ne felejtsd el: Minden nap visszahozhatatlan ajándék, amelyben boldoggá lehet tenni, melyben szeretni lehet egymást! Ne becsüld le ezt a kegyelmi időt: nem tudhatod, hány év és hány nap az, amelyben együtt lehetsz a társaddal!
De boldognak lennünk nem csak a társunkért és nem csak önmagunkért kell.
Ha Isten megsegít, lesznek gyermekeitek, majd unokáitok, sőt dédunokáitok is. Egy egész kicsi sereg. Ti csendben megöregedtek (sokkal hamarabb, mint gondoltátok), majd elmentek az örök életbe. De az, hogy ez a nyomotokban itt maradó kicsi sereg boldog lesz-e vagy boldogtalan, hogy a szép földi élet, sőt a mennyei élet útját miként találja meg, az 80%-ban tőletek függ. A pszichológusok azt mondják (és igazuk van), hogy az ember jellemének alapvonalai 6-7 éves koráig kifejlődnek. A belső lelki arc alakulására, az egész életet meghatározó belső lelkialkatra nézve döntő, hogy milyen az első 6-7 év környezete, hogy általában milyen a gyermekkor behatása a gyermek lelkére. Akinek szép gyermekkora volt (és ezen nem az anyagi jólétet, a drága játékok sokaságát, hanem a harmonikus családi légkört, a szeretetet, a megértés és védettség érzését értjük), az jelentős lelki tartalékkal indul az életbe, s az örökletes hajlandóságoktól eltekintve, a belső lelki biztonságot, a kiegyensúlyozottság örökségét viszi magával. Aki zilált családi viszonyok között, a durvaság, a szeretetlenség légkörében nőtt fel, az olyan lelki sebeket kaphatott, melyek vagy az alacsonyrendűség komplexusát fejlesztik ki, vagy a bizalmatlanság, a féltékenység és gyanakvás érzését állandósítják benne, illetve azt a szorongásos lelkialkatot segítik elő, mely néha öregebb korban lelki betegségként jelentkezik. Zsenge világ a gyermeklélek, amibe nem lehet büntetlenül, következmények nélkül a magunk boldogtalan zaklatottságával úgy beletaposni, hogy az meg ne sérüljön. A gyermek későbbi idegrendszerére az anya terhesség alatti lelkiállapota is döntő hatással van, nem beszélve az alkohol hatása alatti fogamzás és a terhesség ideje alatti alkoholfogyasztás romboló hatásáról.
Jelentős előnye van annak a gyermeknek, aki szép családi környezetben nőtt fel! Már 6-7 éves korára ösztönösen tudja, hogyan kell szépen élni. Az olyan ember viszont, aki boldogtalan, szeretet nélküli családi légkörben, az iszákosság, a féltékenység vagy a durvaság légkörében nőtt fel, mérhetetlenül hátrányos helyzetbe kerül. Ha csak egy különösképpen jó társat nem kap, eltelhet 10-20 év is, amíg megtanulja, hogyan is kellett és lehetett volna szépen élnie.
Egy alkalommal felkeresett valaki, aki boldogtalan házasélete miatt öngyilkos akart lenni. A beszélgetésünk vége felé ki buggyant belőle a régi fájdalom, és elkeseredve mondta: - Nekem boldogtalan gyermekkorom volt. - Elbeszélte gyermekkorát, majd így fejezte be: - Én nem is tudom, hogyan kell beszéljek a társammal.
Nagy felelősség családot alapítani. Gyermekeket indítani a boldogság vagy a boldogtalanság, az élet vagy a halál felé. A házaséletben nem a magunk számlájára vagyunk csak boldogok vagy boldogtalanok, hanem gyermekeinket áldjuk vagy mérgezzük vele, akik aztán ezt az áldást vagy ezt a mérget továbbadják, mivel az egyik generáció átörökíti a másik generáció számára ezt az áldást vagy ezt a mérget. Ez nem a szóbeli tanítás kérdése. Ez nem a logikai csatornákon keresztül árad be gyermekeink életébe. Ezt a gyermeklélek kitárulkozásának legzsengébb idejében, amikor még jóformán észre sem vesszük, a mi lelkünkből, a mi mindennapi életünkből szívja magába. Azt mondják, hogy a passzív dohányzás ártalmasabb, mint az aktív. Vagyis a nemdohányzónak többet árt az elszívott és levegőbe kifújt cigarettafüst, mint a dohányzónak a cigaretta elszívása. Ilyen a házastársak rossz élete is: többet árt a gyermekeknek.
De mi a titka a boldog életnek? Természetesen a párválasztás a döntő. Most kell szólnunk azonban már azokhoz, akik megtalálták a párjukat, akik közvetlenül a házasság előtt állnak, vagy még fiatal házasok. Azokhoz, akik szeretik egymást, akik boldogok, és akik azok is szeretnének maradni. Mit tegyünk ennek érdekében?

Gondozd a lelkedet!

Figyeld meg: ahhoz, hogy megmaradjon, mindent gondozni kell. Ha van egy kocsid és azt nem zsírozod, tönkremegy. Ha ültetsz pár szál virágot, de nem locsolod, kiszárad; ha nem táplálod a testedet, tönkremegy és megbetegedsz.

A boldogság a lélek állapota. Ami a szívben van, azt magammal viszem, bárhová megyek. Nem tudok tőle megszabadulni. Ezért attól függően vagyok boldog vagy boldogtalan, hogy mit hordozok belül, a szívemben. Boldogságomat szolgálhatják a külső dolgok is. Természetesen jó az autó, a saját ház, a pénzalap stb. De ez még önmagában nem a boldogság. Milliomosok között is vannak boldogtalanok és öngyilkosok. Nem mindegyik család boldog, amelyiknek fényes autója van, viszont nem egy szerény körülmények között élő boldog családot ismerünk. A lényeg belül, a két szív összecsendülésén, a két lélek belső harmóniáján dől el.
Ha az autót, a lakást és a testet gondozni kell ahhoz, hogy jó karban maradjon, akkor egészen természetes az, hogy a lelkünket is gondoznunk kell. Meg kell 1ocsolnunk, mint a hervadó virágot, fel kell töltenünk, mint az akkumulátort, amit állandóan használunk, különben elszárad, illetve kimerül és tönkremegy. Tudnunk kell, hogy ami egyszer tönkrement, azt nagyon nehéz újra rendbe hozni.
Miért van olyan sok ideges, boldogtalan ember és család? Figyeljük meg: mennyi időt fordítanak az emberek az autójuk, a lakásuk, a ruházatuk, a testük gondozására, és ezzel szemben mennyi időt fordítanak a saját lelkükre? Jóformán semmit. De akkor miért csodálkoznak, hogy tönkrement a lelkük és boldogtalanok. A boldogtalanság a lélek betegsége: a megsérült vagy a gondozatlanság következtében tönkrement lélek betegsége.
Azt akarjátok, hogy boldogok maradjatok? Gondozzátok a lelketeket! De hogyan? Hol lehet megtanulni a rendezett szív, a kiegyensúlyozott lélek, a szép élet titkát?

Jézus közelében

Az Úr Jézus azért jött a világra, hogy megváltson bennünket. Megváltói munkájába azonban nemcsak az érettünk vállalt kereszthalál, bűneink eltörlése és az örök élet megszerzése tartozik, hanem a szép földi életben való vezetés is. Ő nem csak azt akarja, hogy egyszer majd bejussunk az örök életbe, hanem azt akarja, hogy már itt a földön boldogok legyünk. Ezért ő nemcsak az örök élet útjára, hanem a szép földi életre is megtanít bennünket. Az ő tanítását azonban nem kapom meg sehol másutt, csak nála. Ezért kell naponta Bibliát olvasni és rendszeresen templomba járni. Miért szükséges ez?
Egy zsákban nem lesz semmi más, csak az, amit beleteszünk. A lelkünk is egy ilyen zsák. Mit teszünk bele? Bizony sokszor csak idegességet, esetleg értetlen munkatársak haragját vagy durvaságát. Zajt, rohanást, örömet és keserűséget vegyesen, aszerint, hogy mikor mit hoz az élet. Egyszer aztán tele lesz a zsák: a lelkem. S ha kiöntöm otthon keserű terhét, máris vége a boldogságnak.
Mit tegyek hát? Még egészen emberileg gondolkozva is egyszerű a kérdés: kell valami mást is tenni a zsákba. Elő kell vennem a Bibliámat és olvasnom belőle. Először az Újszövetséget, mert az áll közelebb hozzánk. Jobban megértjük, mert abban van az Úr Jézus tanítása. Ha majd végigolvastuk, akkor kezdjük el az Ószövetséget is olvasni, de tanulmányozzuk azt az Újszövetség mértéke alatt. Esténként olvassunk belőle mindaddig, amíg egy olyan mondathoz nem érünk, amin át úgy érezzük, hogy üzen nekünk, mond valamit nekünk az Isten. Amikor a saját szavainkkal imádkozunk, gondoljunk mindig az olvasott Igére, és kérjük Istent, hogy segítsen annak megfelelően élni. (Különben is, van miért imádkoznunk. Ha a szomszédtói egy szál gyufát kapunk, azt is illik megköszönni. Mennyivel többet kaptunk és kapunk Istentől a társunkban!)
Másnap reggel, mielőtt munkába rohannánk, olvassuk el az este aláhúzott mondatot. (Megéri, hisz csak három másodperc!) És napközben kétszer, háromszor gondoljunk reá: mit is olvastam? Aztán este folytassam tovább. Lehet, hogy csak egy mondatot, lehet, hogy csak egy oldalt, esetleg többet kell olvasnod, amíg újra egy aláhúzandó mondathoz nem érsz.
Miért is van szükség erre? A lelkem így nem csak egy olyan szemetes kosár lesz, amibe ötletszerűen dobál bele mindent az élet. Lehet, hogy így is sok minden keserűség belehull, de belehull mindennap egy-egy szép fénylő isteni üzenet is. És ha napjában többször erre gondolok, akkor lassan átjárja a lelkemet. A tudatomat és a tudatalattimat egyaránt. A lelkemben kavargó sok minden így átminősül. Lassan megpróbálok az Ige szerint élni. Már nem leszek olyan önző, mert reggel az Ige a szeretetre figyelmeztetett. Már nem fogok olyan hamar aggodalmaskodni, mert eszembe jut Isten ígérete, hogy ő velem van. Már másképpen fogok szólni a munkatársamhoz, a férjemhez, a feleségemhez, és ezért ők is másképpen fognak szólni hozzám. így lassan, csendben megszépül az életem.
Ezért kell templomba járnunk. Természetesen nem csak ezért. Mindenek felett az Isten iránti hálánkat kell kifejeznünk. De a templomban mindig az Isten szerinti szép életről, a szeretet forrásáról és gyakorlásáról van szó. Vegyük magunkra az Igét. Ne sértődjünk meg, ha úgy érezzük, hogy a bűneinkre mutat rá, hanem igyekezzünk elhagyni azokat. (Nevetséges lenne az a beteg, aki megsértődne, mikor az orvos megmondaná, hogy baj van a testével. Éppen ilyen nevetséges az az ember, aki megsértődik, amikor azt hallja, hogy baj van a lelkével.) Az istentisztelet alkalma a lelki ápolás alkalma. Lehet, hogy már összevesztetek. De ha templomjárók vagytok, eljöttök Igét hallgatni, és ott megértitek, hogy Isten akarata nem a harag, hanem a szeretet. Lehet, hogy az egyik már-már megcsalná a másikat, de a tekintete odatéved az Úr asztalára, és eszébe jut, hogy mit is esküdött, mikor ott állt a párjával. Megszégyelli magát, visszalép, és megmarad a boldogsága. Az őszinte szívvel templomba járók, az Isten szavára hallgató családok mindig boldogabbak, mint amilyenek akkor lennének, ha nem járnának az Isten házába.
Boldogok akartok maradni? Olvassátok a Bibliát, járjatok templomba, imádkozatok, hogy mindezeken át be tudjátok fogadni és meg tudjátok őrizni Isten szeretetét, Jézus Krisztus ajándékát. Mit mond ő erről az ajándékról? - "Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket. Maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ezeket beszéltem nektek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem, és a ti örömötök beteljék. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket" (Jn 15,9.11.12). Ebben a szeretetben gazdagodik meg az, aki oda megy, ahol ez a szeretet található. Ezért lesz maradandóan boldogabb azoknak a házassága, akik Krisztust megismerik, akik Krisztusra figyelnek, és akik vele járnak.

Gyógyító esték

Útravalóul íme egy jó tanács. Nem az enyém, nem is a Pál apostolé. Az Istené, mert a Bibliában van megírva. Egy praktikus Ige. És Isten Igéje olyan, mint az orvosság: gyógyít. (De csak akkor, ha bevesszük.)
Ezt az Igét akkor kaptam útravalóul, amikor házasodtam. Valószínűleg ő is hasonló alkalommal kapta. Mindkettőnknek használt. Azért mondom el, hogy másnak is használjon.
Ez az Ige így szól: "Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: A nap le ne menjen a ti haragotokon" (Ef 4,26). Szép lenne úgy leélni az életet, hogy soha meg ne bántsuk egymást, de sajnos ez nem sikerül mindig. Sokszor idegesek vagyunk, hisz bűnös emberek vagyunk, és néha-néha még félreértések is adódnak. Persze aki szereti a társát, az szándékosan nem akarja és nem is bántja meg nagy dolgokkal. De sokszor a kicsi bántások is veszélyesek lehetnek. Ha a kezembe belefúródik egy szálka és nem húzom ki, meglehet, hogy elgennyesedik. Esetleg később ki kell vágni a kelevényt, vagy le kell vágni az ujjamat, vagy ha volt rajta tetanuszbaktérium, még bele is pusztulhatok. Ehhez hasonlít az is, amikor kis dologgal megbántam a társamat. Szálkát szúrok a lelkébe. Az ott "gennyesedni kezd". Asszociál. Gyűjti magához a többi bántást. Lassan már feledésbe megy az első sértés. Már csak arra emlékszem, hogy a tegnap is mondott valami bántót. Ma újra. Holnap már én bántok, holnapután visszabánt. EI is felejtjük, hogy mivel kezdődött ez a háborúság, csak azt tudjuk, hogy bántott és azért viszont bántani kell. Figyeljétek meg azokat, akik rosszul élnek. Kérdezzétek meg tőlük, hogy mivel kezdődött. Legtöbbször már nem tudják megmondani. - Volt az életükben egy este, amikor talán egy kis dologra emlékezve azt kellett volna mondania az egyiknek: Ne haragudj, nem akartalak megbántani. És a másiknak azt kellett volna felelnie: Nem haragszom. De nem mondták ki ezt a szót, és elromlott tőle az egész életük. Egyik bántás a másikra rakódott, és elválasztotta egymástól őket.
A múltkor elromlott az írógépünk. Azt hittük, hogy eltört valami benne. Nem ment tovább. Aztán jött valaki, aki értett hozzá, kitakarította, és ismét nagyszerűen működött. Nem volt eltörve, csak sok kicsi, láthatatlan porszem lerakódott benne, és egyszer.. csak nem ment tovább. így van a házasságban is. A sok kicsi, láthatatlan bántás lerakódik a lelkek mélyére, és egyszer csak nem megy tovább. Ezért kell Bibliát olvasnunk, templomba járnunk, imádkoznunk: ezért kell kitakarítani a lelkünket mindennap Isten előtt, de ezért kell kitakarítani minden este a lelkünket egymás előtt is. Ezért mondja az Ige: Ám haragudjatok (ha már ilyen nyomorult, bűnös emberek vagytok), de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon. A házasságban a veszélyes zóna ott kezdődik, amikor este nem békülnek ki a házastársak. Nem szabad nappal sem haragudni egymásra, de ha már megtörtént, vigyázzunk mindig arra, hogy este béküljünk ki. Majdnem minden elromlott házasság egy olyan estén kezdődött, amikor valamit el kellett volna mondani, valamit meg kellett volna bocsátani egymásnak, valamit rendbe kellett volna hozni, de nem tették meg, s ezért elromlott az egész életük.

Ezért nagyon fontos, hogy ha valami rosszulesett, mondjam meg a társamnak. (Lehet, hogy félreértettem és nem akart megbántani. Lehet, hogy már meg is bánta, csak nehéz neki elkezdenie a beszélgetést.) Nagyon fontos, hogy ami rosszulesett, azt még aznap este mondjam meg, mert holnap már nagyon nehezen tudom majd megmondani, és holnapután már le is teszek róla, hogy megmondjam. Viszont a bántás ott marad a lelkemben, és mérgezni kezdi a boldogságomat. Az is fontos, hogy este tudjunk nagylelkűek lenni, hogy tudjunk megbocsátani és bocsánatot kérni, hogy újra az első szeretettel induljunk tovább. Ha boldogok akarunk maradni, akkor így kell cselekednünk.
Mindenképpen igen szép ez az Ige: Ne vétkezzetek, a nap le ne menjen a ti haragotokkal. Az Újszövetség eredeti görög nyelvén a bűn, a vétek így hangzik:
HAMARTIA. Ez azt is jelenti: acél eltévesztése, a célhoz vezető útról való letérés. Képzeljünk el egy kilőtt nyílvesszőt, amely a céltábla felé repül. Közben valami erős, örvénylő szél támad, eltéríti a nyílvesszőt a helyes irányától, s elmegy a céltábla mellett, hogy soha többé nem talál oda.
Lelki értelemben mindannyian Isten kilőtt nyílvesszői vagyunk. Krisztus azt akarja, hogy megmaradjon bennünk az ő öröme, hogy a mi örömünk beteljen. Isten a boldogság felé indít bennünket. Egymás mellett száll két nyílvessző: két emberi élet. Házastársak. Aztán jön valami örvénylő erős szél: valami veszekedés, félreértés és harag. Letérnek az útról: eltévesztik a célt, s úgy elmennek a boldogság mellett, hogy soha többé nem találnak rá. Hány ilyen eltévedt nyílvesszőélet van! Hány ilyen céltévesztett házasság van!
Azért figyelmeztet az Ige: este van, ki kell békülni! Nem szabad vétkezni, nem szabad célt téveszteni, nem szabad letérni az Isten útjáról, a szeretet útjáról! Ha nappal volt is valami baj, estére Istenhez s egymáshoz kell térnünk, hogy az este ne gyilkoló, hanem gyógyító este legyen.
Ez a szó áll az esküszöveg középpontjában: szeretem. Tulajdonképpen eddig csak erről beszéltünk. Ide tartozik az önzetlen, a társamnak örömet szerezni szándékozó szeretet, továbbá a szülői szeretet, a szeretet forrásának: Istennek és Jézus Krisztusnak a szívembe való zárása, szent Igéjével és szeretetével való táplálkozásunk, de ide tartozik a szeretet által gyógyító esték titka is. És még valami:

Az ünnep

Az ünnep Istennel és egymással való találkozás. Légköre a béke, az öröm és a szeretet. Az ünnep Isten ajándéka, pótolhatatlan, drága alkalom. Aki az ünnepet nem tartja meg, az elsősorban önmaga ellen vétkezik: saját magát rabolja meg, de megrabolja családját is. Igaz, nem mindig tudunk úgy ünnepelni, ahogyan szeretnénk. Néha külső dolgok is beleszólnak. Aki azonban akar, az mindig tud ünnepelni az ünnep sajátos lényege szerint.
Most a hit és szeretet ünnepeire gondolok, amihez hozzátartozik a templom is.
Az istentiszteletről tudom igazán hazahozni a családomba azt a fényt, amit csak a Szentlélek tud adni számomra. De van olyan eset is, amikor ez nem sikerül. Munkában vagyok, rohanok; a család egyik tagja itt, a másik ott, nincs sem egyházi, sem állami ünnep, egyszerűen csak a társam születésnapja vagy - csak mi tudjuk ketten - a házassági évfordulónk van. Van-e időnk ilyenkor is ünnepelni? Van! Mert az ünnep lényege nem feltétlenül a sok vendég, a nagy eszem-iszom. Mi is az ünnep? Istennel és egymással való találkozás. Légköre a béke, az öröm és a szeretet. Vannak ötperces ünnepek is: egy rövid, Istennek hálát adó ima, a társam arcát megsimogató mozdulat, vagy egy szívből jövő köszönöm a hűségért és a szeretetért. Nem az ajándék gazdagsága, hanem az ajándékozó szeretet milyensége a döntő. Egy csokrocska hóvirág vagy egy jó szó többet jelenthet és jelent, mint hűtlen házasságban egy finom irhabunda.
Ne engedd elszürkülni az életeteket! Nyisd rá mindig az ünnep szép, fényes lélekajtóit. Ez is a szeretet titka, mert ünnepelni igazán csak az tud, akiben van szeretet. (A többiek az ünnepen legfeljebb csak enni és berúgni tudnak.)

A gyermek

A házasélet áldott gyümölcse a gyermek. Isten a legszentebb, legcsodálatosabb titok, az élet forrásánál használja fel eszközül az embert, a házastársak szerelmét és egymáshoz való ragaszkodását.
Ma sokat beszélnek a családtervezésről. Valaki erre azt mondta: a gyermeket nem tervezni, hanem kérni kell Istentől. Mert a gyermek ajándék.
Nem tudom, hány gyermeket szeretnétek. Elöljáróban azt szeretném elmondani, hogy sok igazság rejlik abban a közmondásban, hogy "egy gyermek nem gyermek". Az egyke két veszélyt rejteget magában. Először azt, hogy örökké remegnek érte a szülők. Hiszen csak ez az egy van. A második baj ebből származik. Sokkal jobban elkényeztetik, mint ha nem egyedül lenne. Ő a központ. Minden kívánsága teljesül. Ennek először örül, aztán megszokja, később kiköveteli. Neki soha nem kell áldozatot hoznia. Nincs kisebb testvér, akire vigyáznia kellene. Nincs nagyobb, akire hallgatnia kellene. Nem kell lemondania egyetlen játékáról sem, és természetes számára az, hogy minden játéka, ruhája új. Nem szokja meg, hogy beérje kevesebbel - ha különösen jó természetet nem örökölt -, így hamarosan önzővé és zsarnokká válik. Azonban mégsem boldog. Hiányzik életéből a testvér, akit sem szülei, sem az új játékok sem tudnak helyettesíteni. így lelke mélyén árva és elhagyott marad. Majd pótolni kezdi ezt tizenéves korában az összeverődő bandákhoz, a galerikhez való tartozással.
Mennyivel szebb a gyermekkora annak, akinek jó testvérei vannak. A nagyobb felelősséget érez és hordoz a kisebb iránt. A kisebb eltanulja a nagyobbtól a betűvetéstől kezdve az élet többi titkait. Vidám játékok, közösen hordozott gyermekgondok során fejlődik ki a gyermekben a közösségi érzés, ami segíti majd belenőni az életbe és helyesen viszonyulni annak kérdéseihez. Ezért sokszor előfordul az, hogy az elkényeztetett egyetlen gyermekkel több lesz a gond, mint másutt a hárommal.
A gyermekáldással kapcsolatban azonban arról is kell beszélnünk, hogy ha Isten több gyermekkel akar megajándékozni benneteket, mint ahogy gondoltátok, a gyermeket soha ne vétessétek el. Két dologért. Először azért, mert az bűn, gyilkosság. A megfogamzott gyermek már külön élet: látta volna később a napot, a virágokat, mondta volna: édesapám, édesanyám, de én eltettem láb alól. Éppen annyi, mintha megszülted volna, és azután megfojtottad vagy élve vízbe dobtad volna. Egyaránt gyilkosság, ha akár a testeden kívül, akár a testeden belül ölöd meg gyermekedet. Képzeld el, hogy a szomszédasszonyod gyermeket vár, s te valami mérget keversz az ételébe, amitől a születendő gyermek meghal. Nem gyilkosság-e ez? És ha a magad gyermekével teszed ezt, az erkölcsileg még nagyobb vétek. Hiszen az édesanyja vagy. Egyenesen reád bízta Isten azt az életet.
Ezt a bűnt Isten különösképpen bünteti már itt, ebben a világban. Egy ilyen méhkaparásnál - még ha legjobb orvosok csinálják is - az esetek nagy százalékában megsértik a méhfalat. Ez a szervezet egyik legérzékenyebb része, begyógyul, de később kiújulhat, s az esetek nagy százalékában ebből következik a méh rák. Nem is beszélve azokról az esetekről, amikor az asszonyok különböző módszerekkel megfertőzik önmagukat, és azért pusztulnak bele ebbe a fertőzésbe, mert meg akarták - talán csak kényelmi szempontból - ölni a születendő gyermeket. Már maga a terhesség megszakítás is úgy felborítja a szervezet működését, hogy a későbbiek során komoly komplikációkat okozhat. Istenhez kapcsolódó hitünk gyilkosságnak mondja a magzat mesterséges elvételét.
Mit tegyél tehát? - Ha Isten annyi gyermekkel ajándékozott meg, hogy úgy érzed, nehéz lenne többet vállalnod, a nőknek a hónap közepén lévő 3-4 napján, amikor különösképpen termékenyek, tartóztassátok meg magatokat, ne éljetek együtt. A túl sok gyereket elkerülhetitek. De ha már akaratotok ellenére megfogant, az már az Isten akarata. Azt már nem szabad megölni, s nem szabad megölni vele együtt esetleg az édesanyját, sem a szerelmetek tisztaságát, sem a nyugodt lelkiismereteteket.

Ezzel kapcsolatban olvassátok el az alábbi pár sort. Orvosi adatok alapján írták le egy olyan magzat képzeletbeli naplóját, akit születése előtt elvétettek.

Egy magzat naplója

Október 5.
Ma kezdődött meg az életem. Apám és anyám még nem is tudják. Kisebb vagyok ugyan a gombostű fejénél, de mégis önálló lény vagyok. S már minden testi és lelki adottságom meg van határozva. Például a szemem olyan lesz, mint az apámé, a hajam pedig szőke és göndör, mint az anyámé. Már az is el van döntve, hogy lány leszek.
Okt. 19.
Az első vér- és nyirokedényfalak sejtjei és első ütőereim keletkezőben vannak.
Mivel egyes szerveim még nem fejlődtek ki teljesen, édesanyám segíti vérével az én vérkeringésemet és anyagcserémet. Ha majd megszülettem, akkor az első hónapokban már csak a tejére lesz szükségem.

Okt. 23.
Már kinyílt a szám is. Egy év múlva, amikor kedves szüleim ágyacskám fölé hajolnak, majd rájuk mosolygok. Az első szavam biztos az "anyám" lesz ...
Utóirat: Az a vélekedés, hogy én még nem vagyok önálló ember, hanem csupán anyám testének egy része, egyszerűen nevetséges! Hiszen még a vércsoportom is egészen más, mint az anyámé.
Okt. 25.
Ma elkezdett dobogni a szívem. Szünet nélkül végzi majd szolgálatát életem végéig, anélkül hogy valaha is pihenne. Milyen csoda ez!
Nov. 2.
Karom és lábam elkezdtek nőni. Igaz ugyan, hogy amíg teljesen kifejlődnek annyira, hogy jól használhassam ezeket a végtagjaimat, még születésem után is jó darab időnek kell eltelnie ...
Nov. 12.
Most sarjadnak már kezemen az ujjaim. Ezekkel a kezekkel hódítom meg a világot, s jó barátként nyújtom kezemet embertársaim felé.
Nov. 20.
Édesanyám csak ma tudta meg egész bizonyosan az orvosnál, hogy engem a szíve alatt hord. Milyen nagyon örülhet!
Nov. 25.
Már látható rajtam, hogy lány leszek! Szüleim biztosan azon tanakodnak, hogy mi legyen a nevem. De szeretném már én is tudni!
Nov. 28.
Szerveim már teljesen kifejlődtek. Egészen nagy vagyok már.
Dec. 10.
Hajam és szemöldököm is elkezdett nőni. Mennyire örül majd anyám szőke kislányának!
Dec. 13.
Hamarosan látok majd! Szemeimet már csak egy gyenge varrat tartja zárva.
Fények, színek, virágok - milyen pompás lesz! De legjobban mégis annak örülök, hogy láthatom anyámat! ... Csak ne tartana olyan sokáig! Még több mint hat hónapig.
Dec. 24.
A szívem teljesen kifejlődött. Állítólag vannak kisbabák, akik valami szervi szívbajjal jönnek a világra. A doktor bácsiknak rettentő fáradságukba kerül, hogy az ilyen kisbabákat operációval meg mentsék. Hála az Istennek, az én szívem rendben van. Egészséges, erős gyermek leszek. Mindenki örül majd nekem.
Dec. 28.
Édesanyám ma megölt.

(J. Gutzviller: Ember, Isten, világ)

Ha megfigyelitek, a magzat éppen három hónapos volt. Az az idő ez, amikor el szokták venni. Addigra már ennyire ki van fejlődve.
Adja Isten, hogy amikor majd a nem tudom hányadik gyermek jelentkezik és az asszonyok különböző tanácsokkal jönnek, akkor jusson eszetekbe ez a napló s a szív alatt hordott kicsi élet álma, és sohase úgy fejeződjön be a történet, mint itt, hogy "Édesanyám megölt", hanem úgy, hogy "Édesanyám igazi anya volt és világra hozott", s cserébe a szülői élet minden hittel és szeretettel hordozott fáradságáért, ragyogja be életeteket a szívből jövő, hálás gyermekmosoly.

Isten családjában

Végül azt szeretném elmondani nektek, hogy ezentúl a gyülekezet új családjaként számítunk reátok. Eddig lehet, hogy sok mindent a szüleitek rendeztek ezen a téren is. Ezután a ti kötelességetek lesz az egyház anyagi támogatása és lelkiekkben való építése. Isten most ezzel is megbíz benneteket. Remélem, hogy sokat találkoztok majd a templomban is lelkipásztorotokkal, de a templomon kívül is éljetek úgy, hogy másokat is Istenhez tudjatok vezetni. Segítsétek széppé tenni az egyházi életet. Ha valami jó gondolatotok van, mondjátok el, hogy hasznosítani tudjuk.
Az egyház olyan, mint egy nagy család: az Isten családja. Érezzétek - most már ketten együtt - jól magatokat benne, mint közös, lelki otthonunkban. Ha valami kérdésetek, problémátok, bajotok lesz, mindig úgy jöjjetek lelkipásztorotokhoz, mint haza. Nálunk nincs hivatalos gyónás, de a lelkipásztor azért van, hogy neki mindent el lehessen mondani, és ahol csak tud, segítsen. Jöjjetek akkor is, ha nem értenétek meg valamit a Bibliából, hogy lelkipásztorotok tudja azt nektek megmagyarázni, hogy azután ti is tudjatok másokat útbaigazítani.
Sokan várunk reátok. Sok öreg és sok fiatal család. És higgyétek el: vár reátok Krisztus, hogy ne csak egymás számára legyetek boldogok, de boldogságotokkal, szép életetekkel másokat is a boldogság felé segíthessetek.
Ha elkerülnétek más faluba, városba, keressétek fel a református lelkipásztort és jelentkezzetek nála. Régi lelkipásztorotoknak pedig írjátok meg, hogy hova kerültetek, hogy tudjon ő is írni új lakóhelyetek lelkipásztorának. így sohasem lesztek idegenben. A nagy református család tagjaiként mindenütt testvérek fognak várni, és mindig mindenütt otthon lesztek.

Fel van írva a nevetek

Végül még egyszer az eskü szövegét juttatom eszetekbe. Ez az eskü Isten színe előtt hangzik el. Ezentúl tehát úgy szeressétek egymást, hogy egyszer előtte kell majd elszámolnotok arról, hogy hogyan éltetek.
Most elindul az életetekben valami szép. Isten indította el. Vajon meddig fog tartani? Ha reá figyeltek és őt hívjátok segítségül, ha tanácsait megtartjátok, akkor tartani fog egy egész földi életen át, sőt még tovább is. Ez a földi élet az örök élet előszobája. Azok, akik itt igazán szerették egymást, majd ott is találkozni fognak.
Ennek a mindennel megharcoló és mindenen győzedelmeskedő szeretetnek Isten a forrása. Azért éljetek úgy, hogy mindig otthon legyetek Isten szeretetében s az ő segítségével egymás szívében és a gyülekezet közösségében is.
A Lukács evangéliumában (10. rész) azt olvassuk, hogy az Úr Jézus kettőnként küldte ki tanítványait "az ő orcája előtt". Ez azt jelenti, hogy azért mentek, hogy az ő szeretetét, békességét vigyék az emberek számára s neki útkészítő követei legyenek. Kettőnként küldte el őket, mert tudta, hogy nehéz az embernek egyedül lenni, hogy jobb kettőnek együtt. "Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát, jaj pedig az egyedülvalónak, mert ha elesik, nincsen aki őt felemelje" (Préd 4,10).
Így küld el benneteket is, ketten együtt, hogy az ő szeretetét, békességét vigyétek ne csak magatok, hanem a gyermekeitek, ismerőseitek, sőt mások számára is. Hogy az ő követei legyetek.
Amikor a hetven tanítvány visszatért az Úr Jézushoz, örömmel újságolták:
Uram, még az ördögök is engedtek nekünk a te neved által! Az Úr pedig azt mondta nekik: Annak örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.
A ti nevetek is sok helyre van beírva: a szüleitek szívébe, az egymás szívébe, az anyakönyvbe egymás mellé. De a legdöntőbb, a legcsodálatosabb, a legnagyszerűbb az, hogy a mennyben is, Istennél is fel vagytok írva. Fentről is szeretnek benneteket.
Kérjétek Istent, hogy tudjatok úgy élni, hogy a nevetek a földön sem, de ott fent a mennyben sem az élet könyvéből soha ki ne töröltessék.
Kovács Imre
Beszélgetések házasulandókkal
I. Beszélgetés: férfi-nő kapcsolat
1. Megismerkedés:
Mióta ismerik egymást? Hogyan ismerkedtek meg?
Mi fogta meg a másikban?
Mennyire ismerhették meg egymást?
Mi tart a másik a legfontosabbnak az életben?
2. Férfi - nő:
Milyen az ideális férfi/nő? (belső értékek!)
Vannak-e tipikus férfi/női tulajdonságok?
Melyek a másik legvonzóbb tulajdonságai?
Milyen hibákat fedezett fel benne?
3. A jó házasság:
Ismernek-e jó házasságot? Hányat?
Mi a titka?
4. Válások:
Volt-e válás a környezetükben?
Mi volt az ok? (esetleg tipikus okok)
Hogyan lehet védekezni ellene?
5. Szerelem - szeretet:
Mi a különbség köztük?
Melyik a magasabb rendű? Miért?
Lehet-e beteges a szerelem vagy a szeretet?
6. A házasság alapja:
mi lehet a tartós házasság alapja?
mi erősítheti/gyengítheti a kapcsolatukat?
7. Harag - megbocsátás:
Szoktak-e veszekedni? (jellemző okok)
Hogyan oldják meg a konfliktust?
8. Hűség:
A fontosnak érzett dolgok sorában hányadik a hűség?
Számít-e a másik feltétlen hűségére?
Törekszik-e feltétlen hűségre?
Hogyan tehet a hűség "kedves igává"?
9. Hősiesség:
Kell-e a házassághoz hősiesség?
Veszítettek-e már el illúziókat?
Csalódtak-e már önmagukban?
10. A házasság célja:
Mit tekintenek házasságuk céljának?
Hogyan érhető el a cél?
Hogyan értik az "aranyszabályt"? (Mt 7,12)
+ Beszélgettek-e ezekről a kérdésekről?
II. Beszélgetés: kapcsolat a szülőkkel
1. Anyósviccek:
Ismernek-e anyósvicceket? (lehet mondani)
Mi jellemzi ezeket?
Miért olyan sok az anyósvicc?
2. Saját szülők:
Milyen a kapcsolatuk szüleikkel?
Mennyire függenek tőlük?
Komoly kérdésekről szoktak-e szüleikkel beszélgetni?
3. Szülők és a házasság:
Támogatják-e a szülők a házasságot?
Milyen aggályai vannak a szülőknek?
4. A szülők házassága:
Milyennek látják szüleik házasságát?
Miért jó/rossz?
Mit tanultak szüleik házasságából?
5. Lakás:
Hol fognak lakni?
Milyen előnye/hátránya van a közelségnek/távolságnak?
6. Konfliktus:
Mi vezetett vitához a leggyakrabban szüleikkel?
Eddig hogyan oldották meg a konfliktust?
Házasságkötésük után mi okozhat gondot a szülőkkel?
7. Generációk:
Milyen okai lehetnek a nemzedéki ellentéteknek?
Milyen hatások formálhatták a szülők nemzedékét?
Milyen hatások formálják a ma nemzedékét?
Mire figyel egy öregember? Mire egy fiatal?
8. A szülők tisztelete:
Mi a véleményük a 4. parancsolatról?
Miért kerülhetett be a legfontosabb normák közé?
Visszakaphatják-e a gyermekeiktől azt, ahogyan szüleikkel bánnak?
9. Árulás:
Panaszkodott-e a másikra szüleinek?
Árulásnak érezné-e, ha a másik bepanaszolná valamiért a szüleinél?
Mit tenne, ha tudomást szerezne erről?
10. Szövetség:
Mit jelenthet: "lesznek ketten egy testté"?
Mire kötelez a házassági szövetség a másikkal szemben, illetve a szülőkkel kapcsolatban?
+ Beszélgettek-e ezekről a kérdésekről?
III. Beszélgetés: a leendő gyermek
1. Saját gyermekkor:
Hányan voltak testvérek? Jónak érezték-e?
Milyen nevelést kaptak? Jónak érezték-e?
Melyek a legszebb élmények gyermekkorukból? Miért?
Melyek a legrosszabb élmények? Miért?
2. Gyermekvállalás:
Hány gyermeket szeretnének? Miért annyit? Mikor?
Miért akarnak gyermeket?
Hogyan gondolkodnak az abortuszról?
Miért vállaltak régen több gyermeket, mint ma?
3. Gyermek és párkapcsolat:
Mit várnak a gyermektől kettejük kapcsolatában?
4. Anya - apa:
Mi az anya szerepe a gyermek életében? Mi az apáé?
Terveznek-e "apás szülést"?
5. Nevelési elvek:
A szigorú vagy inkább az engedékeny nevelés során válhat a gyermek érettebb felnőtté?
Ismerőseik körében melyik modell a gyakoribb?
Mi a legtöbb, amit szülő adhat? (konkrétan!)
6. A szülői példa:
Lehet-e szavakkal nevelni?
Milyen hatással lehet a szülők élete a gyermekeikre?
Mit jelenthet ez az "igazságtalan" isteni kijelentés: "megbüntetem az atyák bűnét a fiakon..."?
7. Különböző életszakaszok:
a) Csecsemőkor (0-2év): az alapvető bizalom korszaka
Hogyan segíthetjük, hogy az alapvető bizalom érzése megszülessen gyermekünkben?
Mit jelent a szoptatás a csecsemőnek?
Mit tegyünk, ha sír a gyermek?
Szükség van-e az apára ebben a korai szakaszban?
b) Kisdedkor (2-4 év): az autonómia korszaka
A szülő akarata érvényesüljön, vagy a gyermeké?
Mit jelent a szülői korlát a gyermek életében?
Mit lehet tenni a dackorszakok idején?
c) A játék kora (4-7 év): a kezdeményezőkészség korszaka
Milyen a jó játék? Milyen a rossz játék?
Miért ártalmas a túlzott tévézés a gyermekre?
Hogyan hat a gyermekre az esti mesemondás/olvasás?
Megvédhetjük-e kisgyermekünket minden fájdalomtól?
+ Beszélgettek-e ezekről a kérdésekről?